Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

THALLÓCZY LAJOS A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 951 •onnan szállott el messze a mai bosnyák és herczegovinai belföld telepesei közé, le a bányákban dolgozó szegény rabszolgákig. Fent a begytetőkön az illyr pásztor és vadász régi babonáinak hódolt, neki még nem kellett a római hódítónak sem régi, sem új istene. Kicsi lévén a szántás alá fogható föld, egyelőre csak a birtoktalan kis emberek,1

) a szegények alkottak itt-ott elvétve ekklézsiákat, melyek — nem bizonyos legalább — aligha állottak még külön püspöki hatóság alatt. Míg a szomszéd Pannóniában népes keresztyén községek fejlődnek, s egyes metropoliták, mint a sziszeki (Quirinus), vértanú halált szenvednek, Dalmácziában a vértanuságnak nem volt oly nagy következménye. A salonai egyháznak is megvan ugyan a maga vértanú-lajstroma,2) de mindez üldözések nem •sújthatták oly érzékenyen a Száva és Salona közt elszórt kisebb keresztyén községeket, melyek politikailag a salonai conventushoz tartozván, egyházi tekintetben a lassanként metropolissá fejlődött Salona érseke alatt állottak.3

) A császárság első két évszázadában folyvást erősödnek az egyes községek; bizonyság rá a mai bosnyák területen felfödött keresztyén templomok maradványainak egész sorozata,4

) melyek ha később épültek is a jelzett időszaknál, de arról tanúskodnak, hogy a hivők lelkében már korábban meg volt vetve az alapjok. Ez a jelenség azonban a császárságnak abban a korszakában, melyet az imperátorok vezérlő bölcsessége s a nemes fémek bősége következtében bízvást nevezhetünk aurea aefa.«-nak, még csak az alantas társadalmi rétegek árja. A nagy római társadalom annyira összeforrott az imperialis eszmével, hogy minden áramlat csak ezzel kapcsolatban juthat diadalra. A dalmát provincia egy évszázad folyamán a maga érdekei, (Handb. der Gesch. Oest. I. 240.) az a kétsége, hogy 04-ben Kr. u. aligha alapították a salonai püspökséget, teljesen jogosait, а mennyiben csak 100-ban Kr. u. lehet önálló keresztyén egyházközségekről szólni. ') Tanulságos analógiákra nyújt alkalmat Heinrici értekezése : Zur Geschichte der Anfänge paulinischer Gemeinden. Zeitschr. f. wiss. Theol. XX. 89—130. 1. s) Jlonum. dei mart. stor. di Salona. Rossi Bull, di arch, crist. 1878. III. f. Bolletino Dalm. III. 36. — Jelic : I monumenti scritti e figurati dei martiri Salonitani del cimitero della. Lex sanita Christiana. Ephem. Salon. 1894. 21. 1. 3) A metropolitán-rendszer teljes kifejeződésre csak a IV. század elején jutott. — V. ö. Mansi : Sacr. conc. IV. 599— 600. 1. 4) W. M. II. 48. Sipraga és Podbrgje helységek. Kotorvarosi ker. W. 51. II. 73—86. Dobravina Podlugovi és Vares között. W. M. III. 227 — 245. Bistue (Zenica) jelentékeny basil. Zupanjac. Glasnik, 1897. 227. Részletesen Truhelka : Die christlichen Denkmäler Bosniens und der Herzegovina. Bóma, 1895. 40. 1. Képmell. 65*