Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

952 THALLÓCZY LAJOS. helyzete és a császárság intézkedései következtében lelkileg annyira rómaivá lett, hogy két évszázadon át minden túlzás nélkül szólhatunk az »illyrismus« szerepéről. A római császárság történetének e jellemző vonása alatt azt a katonai renaissance-ot kell értenünk, mely az illvr-pannon eredetű császárok J) hatalomra jutásában s az illyr-pannon légiók döntő szerepében jutott kifejeződésre. Dalmácziának és hátmögének a szerepét ebben az evolutióban Traján császár hódításai értetik meg, midőn a két nagy bányavidék : Dáczia és Dalmáczia, s a Duna vonala mint birodalmi véghatár a birodalom erejének kifejtését ide utalják.2) Róma ugyanis nem csupán gazdaságilag gyarapodott e területekkel, hanem vérbelileg oly emberanyaggal bővült meg, melyet a maga képére alkothatott. Túlzás volna, ha kizárólag vagy akár nagyrészben a mai bosnyák-lierczegovinai terület akkori lakosságának tudnók be a pannon határon viselt dolgok érdemét. A pannon-dalmát-thrák elemeknek egyetemesen jutott osztálvrészökűi az a feladat, hogy megvédjék Róma hatalmi érdekeit a Dunánál. Mindaddig, míg ennek megfelelhettek, a dalmát part és belső vidéke vagyonbiztonságnak örvendett, nyugodtan fejlődhetett, kiépülhettek utai, szaporodhatott népessége. Sajnos, hogy az lllyricum néven ismeretes nagy határterület, melynek szerves része a dalmát partvidék s hegyes belföldje, csak egyes töredékes és kritikailag nem mindig értékelhető adatokkal szerepel a római impérium második és harmadik százada folyamában. Mindaz, a mit róla tudunk, a császárok rövid életrajzainak vonatkozásaiból derül ki s jórészt csak következtetés útján illik a dalmát viszonyokra.3) Bizonyossággal állíthatni, hogy Traján császártól Diocletianusig a római imperatoroknak mindenkor egyik főgondjuk ') E. Freimann vázlata olaszul : Gli imperátori illirici e la loro patria, ßulletino di arch, e stor. Daim. I. 2) A dák háború idejében bizonyítja ez érdekközösséget, hogy" L. Funisulanus Vettonianus propraetora volt Dalmácziának, Pannóniának és Moesiának. C. I. L. III. 1. 4013. 3) Értjük a História Aug. életrajzait, melyek csak később, a IV. században Írattak s vajmi töredékesek. Cons, ugyan már feldolgozta egyes vonatkozásaikat, de a belfölddel való kapcsolatra tekintettel mi is azon vagyunk, hogy elfogadható képét adjuk e kornak. Mi sem bizonyítja inkább e császári életrajzok általánosságát, mint hogy Farlati (Illyr. sacr.) de még előtte is a dalmát renaissance írói tetszésök szerint értelmezgették adataikat. Engel id. m. nem is reflektál rájok ; Burckhardt »Die Zeit Constantin d. Grossen« cz. a. szellemes elmefuttatást közöl. Az életrajzok íróiról beható tanulmányt írt Dessau H. a Hermes XXIV. köt. 337— 392. И.