Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

•948 PÓR ANTAL. renddel szemben kitűntetett, aligha nem neki kell betudnunk, hogy a hadjárat nyilvánvaló kudarczczal nem végződött. Kázmér király valamelyes főségi czímet nyert Galiczia fölött, de viszont esküvel kellett fogadnia, hogy az orosz félhitű bojárokat bajos ügyeikben segíteni fogja, vallásukban, jogaikban, szokásaikban meghagyja, a mint erről XII. Benedek pápának 1341 jun. 29-én a krakói püspökhöz intézett leveléből hitelesen értesülünk. Kázmér király ugyanis annyira szégyenlette a leplezett kudarczot, hogy megkérte a pápát, oldja fel őt esküje alól.1

) A pápa megtette, megbízván a krakói püspököt, hogy oldja fel meggondolatlan (temerario) esküje alól a lengyel királyt, de üdvösséges penitencziát rójjon a meggondolatlanságért reá. A magyar segítő hadak leszállását pedig az 1341 évi januárius első napjára hirdette ki Károly király. Kázmérnak egyelőre elment a kedve az orosz érintkezésektől. Annál inkább, megjött a litvánoké, kik Gedimin fiainak vezérsége alatt mind nagyobb területeket foglaltak el Oroszországból, és Lengyelország veszedelmes szomszédai lettek. Kázmér király, ki egészen a körmönfont Luxemburgi Károly hálójába esett, az 1341 év nagy részét Prágában töltötte folytonos vendégségben. Eleinte Luxemburgi Károly nővérét szándékozott második feleségül venni, de mert ez időnek előtte elhalt, a hesseni gróf leányát adták hozzá, kitől azonban csakhamar elvált, hogy kényén-kedvén élhessen buja szenvedélyének. Ez azon időszak, melyről Czarnkowi Jankó, a lengyel koríró mondja, hogy elhagyta Kázmért szerencséje, s az egykoron győzelmes királytól a litvánok minden tartományt és erősséget elfoglaltak, népét rabságba hajtották, a csapatokat pedig, melyek szembe kerültek velők, elverték. Hogy itt nem királyi hadakról, országos vállalatról van szó, világos abból, hogy a koríró az összeütközéseket proelium particulare kifejezéssel az egyes csapatok mérkőzésének nevezi. Károly magyar király, kitől a lengyel — űgy tetszik — elfordult, szintén nem vehette igazában az orosz ügyeket, mert folyton betegeskedett és 1342-ben elhunyt; azonképen fiának és utódának Nagy Lajosnak is sürgősb ügyei voltak uralkodása kezdetén, hogysem az orosz ügyekkel foglalkozhatott volna. 1345-ben végre, midőn a lengyel-cseh vastag barátságot ') Capitaneus atque gens certas conventiones et pacta cum certis servitiis et subiectionibus eidem regi exhibendis inieruut . . . rex iuramento promisit quod capitanenm et gentem in omnibus tueri debeat, ipsosque in eorum ritibus, iuribus et consuetudinibus conservare. Hex dubitabat se in his prevaricasse Domini voluntatem, nobisqne supplicavit, ut providere sibi dignaremur« . . . stb. (Theiner ; Polon. X. 434.)