Századok – 1904

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-ruthén érintkezések a XIV-ik században 935

MAGYAR-RUTHÉN ÉRINTKEZÉSEK A XIV-1K SZÁZADBAN. 949 a cseh-lengyel elkeseredett háború váltotta föl, ott találjuk a magyar segítő hadakat Kázmér szolgálatában nem dicstelenül közreműködni. Kázmér ettől fogva ismét Oroszország felé fordította figyelmét. A magyar királyi ház, melynek élén nénje, özvegy Erzsébet királyné állott, annál kevésbbé vonhatta meg tőle a segítséget, mivel erre szerződésileg kötelezve volt. 1349-ben fényes hadi sikerről tett Kázmér a pápának jelentést, kit egvlíttal arra kért, hogy segítse őt e hadjárata eredményeit biztosítani. átengedvén neki a pápai lengyel tizedet és egyéb jövedelmeket, hogy zsoldosokat tarthasson és várait tatarozhassa. A pápa ezt özvegy Erzsébet magyar királyné közbenjárására meg is tette. Nagy Lajos is lemondott nápolyi kettős hadjárata fényes vívmányairól azért, hogy Kázmért a litvánok s a velők egy húron pendülő oroszok és tatárok ellen segíthesse. Mindezt már megírtam. Megírtam továbbá Nagy Lajos király 1351 és 1352 évi litván hadjáratait, melyekre a lengyelekkel együtt vállalkozott s a melyek Oroszország meghódítását eredményezték. Oroszországot 1352-ben Nagy Lajos király Kázmér királynak engedte át, de csakis élte fogytáig; halála után Galiczia és Lodoméria vissza volt szállandó Magyarországra, melynek királya e tartományok nevét czímében viselni meg nem szűnt. A tatárokkal, kiket a nagy járvány igen megfogyasztott, és a kik Erdélyben is vereséget szenvedtek, Nagy Lajos szintén reá nézve előnyös egyezségre lépett. Miután pedig 1370-ben Lengyelország királyává koronázták, Galicziát és Lodomériát azonnal elválasztotta Lengyelországtól, közvetlenül Magyarországhoz csatolta és külön kormányzókat rendelt oda, kik e tartományokat a magyar király nevében igazgatták. E kormányzók sorrendjét, a mint egymás után következtek, szintén megállapítottam. Caro ellenében megbizonyítottam azt is, hogy nem Kázmér, hanem Nagy Lajos rendezte Galiczia és Lodoméria vallási ügyeit, Halics városában érsekséget, Przemislben, Vladimírban és Chelmben püspökségeket alapítván. Megírtam Nagy Lajos 1376 évi győzelmes hadjáratát is a litvánok ellen. Egyszóval, a mennyire tőlem tellett, megírtam mindazt, a mi a magyar-ruthén érintkezésekre vonatkozik Nagy Lajos király haláláig, sőt halála után is mindaddig, míg Galiczia és Lodoméria, mint leánya, Hedvig lengyel királynő hozománya, atyai öröksége, — Lengyelországhoz kapcsoltatott. PÓR ANTAL. SZÁZADOK. 1904. X. FÜZET. 05