Századok – 1903

Tárcza - Áldásy Antal: XIII. Leo pápa és a történettudomány 949

•950 TÁRCZA. még most is nehézségekbe ütközik, e nehézségek az illető levéltárak sajátos jellegéből következnek, a mi azok anyagának felhasználását csak bizonyos korlátok között engedi meg. A vatikáni levéltárak megnyitása csakhamar élénk szellemi mozgalmat keltett az örök város falai között. A pápa szabadelvű elhatározásának jelentőségét az európai államok történettudósai teljes mértékben fölismervén, mindenfelől siettek Róma városába, a megnyilt levéltárak kincseinek rendszeres átkutatása, feldolgozása czéljából. Hiszen a Vatikán levéltáraiban évszázadok óta összegyűlt roppant anyag a maga teljességében még érintetlen volt s mind a politikai, mind az egyházi történet számos eseményére és kérdésére igért világot vetni. A munka az egész vonalon megindult, s ha azok a fölcsigázott remények, melyek közt a levéltárak megnyitását a történettudósok üdvözölték, mindjárt nem valósultak is meg teljesen, a kutatásra fordított fáradozást az eredmények mégis bőségesen jutalmazták. A levéltárak rendszeres átkutatásának czélba vett munkája csakhamar különféle tudományos testületek, szervezetek felállítását tette szükségessé. Bizonyos rendszert kellett követni, tudományos góczpontokat létesíteni, melyek a Rómába sereglett ifjú történetírók munkálkodását vezessék, irányítsák, őket törekvéseikben támogassák. Ennek a szükségnek érzete vezetett a római történeti intézetek alapítására, melyek az örök város szellemi életének ríjabb lendületet adtak, a falai közé gyülekezett historikusok munkájának pedig csakhamar nélkülözhetetlen tényezőivé lettek. Egymásután keletkeztek ezek az intézetek, melyek közt első sorban a porosz, az osztrák, a Grörrestársaságé. a franczia és a Fraknói Vilmos által alapított magyar intézet említendők. Mindegyikök büszkén tekinthet vissza arra a szellemi tőkére, mely kiadványaiban már eddig is le van rakva. Az a viszony és összeköttetés, mely Magyarország és a szentszék között a magyar királyság megalakulása óta fennállott, hozta magával, hogy a magyar történet művelőinek figyelme is csakhamar az újonan megnyilt források felé irányult. Nálunk is megindult a mozgalom e források felkutatására. A mult század nyolczvanas éveitől fogva mind sűrűbben fordultak meg magyar tudósok a vatikáni levéltárakban, és kutatásaik eredménye néhány év alatt nagybecsű kiadványok tekintélyes sorozatát alkotta. A magyar főpapi kar áldozatából kiadott vatikáni magyar okirattár (Monumenta Vaticana) kötetei, a veszprémi püspökség római oklevéltárának három kötete és az újabb történeti publikácziók javarésze mutatja, hogy a vatikáni archívumok anyagának magyar szempontból való feldolgozására a magyar történészek jelesebbjei közül sokan vállalkoztak, kik Rómában a magyar tudományosságközpontját is megteremtették.