Századok – 1903
Tárcza - Áldásy Antal: XIII. Leo pápa és a történettudomány 949
TÁRCZA. A történettudomány fejlődésének a vatikáni levéltárak megnyitása Európa-szerte hatalmas lökést adott. A franczia kiadványok közül csak azt a hatalmas kötet-sorozatot említjük fel. mely a XlII-ik századi pájJai regestálcat foglalja magában s immár a XIY-ik századbeli pápák regestáira is átmegy. Hogy a franczia intézet tagjainak működése ezenkívül is mily nagybecsű anyagot hozott napfényre, mindenki tudja. — A porosz intézet főleg a nuntiusi jelentések kiadásával tűnt ki. melyekből több sorozatba osztva, eddigelé tizennégy kötet jelent meg. nagybecsű forrásúi a XVI—XVII. századok történetéhez. E kötetek Magyarország történetére nézve is sok becses anyagot és adatot szolgáltatnak. — A pápaság XIV—XV. századi történetének és a XVI—XVII. századok politikai történetének terén mozognak a Görres-társaság kiadványai, melyek különösen a két előbbi évszázadra vonatkozólag tartalmaznak megbecsülhetetlen adatokat. És csak nemrég indult meg e társaságnak egy új kiadvány-sorozata, mely a katholikus egyház, de Európa egyetemes történetében is oly fontos szerejiet játszó tridenti zsinatot fogja egészen új világításba helyezni. — Az osztrák intézet eddigi kiadványai Habsburgi Rudolf korára, továbbá a XVI. század eseményeire vetnek világot. s az intézet tagjainak búvárkodása által az oklevéltan egyes részeiben is új nézőpontokat nyerünk. — Hogv hazánk sem maradt el e nemzetközi tudományos versenyben, arról már az imént szóltunk. Maga XIII. Leo pápa nem érte be azzal, hogy a Vatikán archivumait a kutatók előtt megnyitotta, hanem tovább is érdeklődött irántuk s munkálkodásukat tőle telhetőleg támogatta. Az ő bőkezűsége hozta létre azt a nagy kézikönyvtárt, mely a vatikáni levéltár helyiségei mellett állíttatott fel s az ott dolgozóknak csakhamar nélkülözhetetlen segítőjévé vált. A történettudomány iránti érdeklődésének adta líjabb tanújelét a pápa akkor is. mikor a Borghese herczegi könyvtárnak történelmi vonatkozásit kéziratait vásárolta meg a vatikáni levéltár számára ; majd ismét, mikor a Barberini herczegi könyvtár jutott vétel útján a vatikán tulajdonába. A történelem iránti érdeklődésből szervezte néhány év előtt azt a bíbornoki bizottságot is. melynek feladatáúl a történeti kutatások fejlesztését és nagyobbszabású kiadványok tervezését jelölte ki. És hogy egyes kiadványok, egyes tudósok munkássága iránt sem volt érzéketlen, annak nem egyszer adta nemes példáját. A pápai trónváltozássál igen természetesen fölmerült az a kérdés : vájjon é változásnak minő hatása lesz jövőben a történetkutatásra nézve ? vájjon a vatikáni levéltár ajtai nem fognak-e újra — legalább részben — bezárulni XIII. Leo halálával ? Ez az aggodalom már évekkel ezelőtt fölmerült, és akkor a német 64*
