Századok – 1903

Történeti irodalom - A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I. II. köt. Ism. Karácsonyi János 927

TÖRTÉNETI IRODALOM. 931' (neve szerintem Oros-nak ejtendő) apátról (1207 —1241) azon egyszerű okból, mert az ő tetteiről szól legtöbb oklevél. Egy dolog van e fejezetben, a mi utóvégre nem nagy hiba, de mégis azt mutatja, hogy a szerzők nagyon is bíznak a maguk szemében. Tagadják, hogy Raszina, szent Gellért tanácsadója, pannonhalmi apát lett volna. (113. 1.) Ez szabad. De miért tagadják ? Mert Raszina szent Gellértnek és társainak a legenda szerint élelmet igért; s ebből azt következtetik, hogy Raszina nem Pannonhalmának (Győr - Szentmártonnak) volt apátja, hanem »valósággal apátja annak a monostornak, a hol Gellért kísérőivel és a zárai hajósokkal megállapodott és ellátást nyert. Mikor a negyvennapi idő elteltével Gellért és társai ismét hajóra szálltak, egy szó sem árulja el, hogy Raszina velők ment.« — Már most lássuk, mit mond a kútforrás? »Applicueruut cuidam monasterio, in quo contigit Rasinani, abbatem monasterii s. Martini, oliin amicum suum peculiarem adesse.« l) És tovább : »Diffinivit ergo apud se dominus Gerhardus acquiescere consiliis abbatis Rasine; ascendentes ergo simul navem, venerunt Zadriam.« 2) Hogyan lehetett volna Raszina valóságos apátja annak a monostornak, a hol csak véletlenül volt jelen (contigit adesse)? És ha azon tengerparti monostorban valóságos apát lett volna, akkor nemde azon monostor egyháza szent Márton tiszteletére lett volna avatva ? Különben hogyan lehetett volna Raszina ábbas sancti Martini ? Ha pedig a legenda írója ezt akarta volna jelezni, akkor nem ezt írta volna : »applicuerunt cuidam monasterio«, — hanem ezt : »applicuerunt monasterio sancti Martini, ubi Rasina fuit abbas.« — De meg hogyan lehet állítani, hogy liaszina nem ment szent Gellérttel Zárába, mikor a kútforrás homlokegyenest ellenkezőt mond ? Szabad a kútforrás hitelét tagadni, de hitelesnek tartani és belőle épen ellenkezőt kiolvasni nem szabad. S ha elfogadják, hogy a somogyvári alapítólevélben â) a »dompnus Petrus abbas s. Martini« pannonhalmi apátot jelent, miért vetik el ugyanezen elnevezést másutt? Az apátság egyházjogi helyzetéről szóló IV. fejezet (135-—143. 11.) szerzői Wagner Lőrincz és Villányi bzaniszlá. A mit itt a pannonhalmi apátság egyházjogi kiváltságairól mondanak, általában mind helyes, de véleményünk szerint jobban és részletesebben össze kellett volna hasonlítaniok a pannonhalmi és a casinói apátságoknak — hogy kerek évszámot mondjunk — 1200-iki jogi helyzetét, mert erre az oklevelek *) Batthyány : Acta et scripta s. Gerardi, 308. 1. !) U. o. 311. 1. 3) Fejér id. m. I. 471. 1.