Századok – 1903
Tárcza - Vegyes közlések - Melich János értekezése a magyar nyelv keresztény terminologiájáról 85
TÁRCZA. 85' jelentkezők csatlakozását közvetíteni, bejelentendő előadásaik tárgyát a római végrehajtó bizottsággal jóváhagyás végett közölni. A munkálatok tárgyára vonatkozó bejelentéseket azonban legkésőbben február-hó 8-ikáig kéri. Mindennemű megkeresések és bejelentések, a tagsági díjúi szolgáló 12. illetőleg az emlékéremre való tekintettel 15 korona mellékelésével, a congressuson való magyarországi részvételre vonatkozólag a titkári teendőket végző dr. Darvai Móricz központi szolgálatra berendelt középiskolai igazgatóhoz (Hold-utcza 8. sz. Vallás- és közoktatás-ügyi minisztérium) czímzendők. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának decz. 1-én tartott ülésében Melich János levelező tag adta elő »A magyar nyelv keresztény terminológiája« czímű székfoglaló értekezését, melynek történelmi szempontból is tanulságos tartalmát röviden a következőkben foglalhatjuk össze : Néhai tudósunk Volf György azt vitatta, hogy a magyarokat a latin-betűs írásra, olvasásra s -ezzel együtt a keresztény hitre Velencze és vidékének papjai tanították. Volf azonban kénytelen volt elismerni, hogy a magyarnyelvnek a kereszténységre vonatkozó szavai legnagyobbrészt szláv eredetűek ; ezeket ő dunántúli szláv rabszolgáktól származtatta, kik a Cyrill és Methód-féle nyelvet beszélték volna. Az értekező Volf összes argumentumain végig ment. Legelsőben azt mutatta ki. hogy a speciális ó-velenczei keresztény terminologikus kifejezések. melyek Velencze hatása alatt megvannak Dalmácziában is, nálunk nincsenek meg ; ezek helyett mi szláv eredetű szavakat használunk. Másodsorban azt vizsgálta, milyen a X—-XII. századi velenczei helyesírás, mikép írnak, minő betűket, betütypusokat használnak a velenczeiek s általában az északi olaszok? és azt találta, hogy a mi helyesírásunk, kiinduló pontján nem velenczés. nem is olaszos. Harmadsorban vizsgálta a kiejtést, a melyre Volf György oly nagy súlyt fektetett.. Kimutatta, hogy a latin S-nek .v-es ejtése nemcsak a magyar nyelvnek sajátsága, hanem megvan kisebb-nagyobb mértékben az összes róm. katholikus szlávságnál. Legtanulságosabb erre a mise szó. mely minden róm. katholikus szláv keresztény terminológiában ó-sel hangzik. Az összes többi kiejtésbeli sajátságokat is vizsgálva azt találta, hogy a kámzsa, dézsma stb. 2S-je a, vulgaris latin c helyén, épen velenczés nem lehet. A kiejtésről áttért arra, hogy a velenczei nyelvjárás történeti fejlődésében nem olyan területű, a milyennek Volf vette. Dalmácziában és Istriában a honfoglalás idején egészen más latin nyelveket beszéltek. Az olasz papok ellen újra is felhozta azt a körülményt, hogy a
