Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - Melich János értekezése a magyar nyelv keresztény terminologiájáról 85

86 TÍRCZA. Szent István királyunknak tulajdonított oklevelekben egész a Szent László decretumában felsorolt ünnepnapokig csakis olyan szentek nevei fordulnak elő, a milyeneket közvetlen a honfoglalás előtt a dunántúli szlovéneknél találunk. A Conversio Bagoariorum et Quarantanorum szerint pl. Zalavárt 850 táján Szent Adorján temploma állott, s ez állt Szent István idejében is. Olaszországi szentek csak később, a XII-ik század végén és a XIV-ik században jelennek meg. Az ezen szentek tiszteletére emelt templomok. kápolnák, és ünnepnapjaik a kiindulásnál szintén Yolf ellen bizonyítanak. Az értekező ezután áttért arra, hogy a magyar nyelvben levő szláv keresztény terminológiát nem lehet a Cyrill és Methód-féle nyelvből vagy ehez hasonló bolgár dialektusból magyarázni, mint Yolf György és Asbóth Oszkár tették. A szláv nyelvtudomány bebizonyította, hogy Cyrill és Method nyelvét hazánkban nem beszélték. Dunántúl nem bolgárok, hanem a mai értelemben vett szlovének laktak. A magyar állam megalakulása, a kereszténység felvétele helyén, a Dunán túl, bolgár nyelvvel semmit sem lehet magyarázni. A bizonyítás során kiemelte az értekező, hogy a helyes út a vizsgálatra az, mely gör. keleti és róm. katholikus szláv keresztény terminológiáról beszél. Csakis a róm. katholikus szláv nevezi a malaszt-ot milost-nak. a poklo-t peklo, pakal, pakao-nak ; ellenben Cyrill és Method nyelvében a gör. keleti egyházban a malaszt — ilagodët, a pokol — ad stb. A magyar nyelv keresztény terminológiájának legnagyobb része csakis a róm. katholikus szláv, s itt is elsősorban a szlovén róm. katholikus terminológiával egyezik. Részletesen szólt minden kifejezésről; itt megállapítá azt, hogy a hitélettel össze nem függő szavak, a milyen pl. a kereszt, görög kel. szláv, még pedig bolgár eredetűek s a honfoglalás előttiek. A magyarok közt kellett lenni a honfoglalás előtt is egyes keresztényeknek, s ezt a XI. századi magyaroknál előforduló ó-testamentomi nevek bizonyítják, a milyenek akkor az aldunai bulgároknál fordulnak elő. A keresztény terminologikus kifejezések után részletesen tárgyalta a keresztneveket történeti fejlődésükben, kimutatván, hogy e keresztnevek formája, a mint az új-testamentom és legendák stb. útján elterjedt, róm. katholikus szláv, de nem akármilyen, hanem elsősorban róm. katholikus szlovén ; pl. Bereczk. Bertalan. Gergely, Bálint. Balázs, Boldizsár. Pongrácz stb. így az értekező végig ment az írás eredetén, a kiejtésen, a szentek tiszteletén, az első naptárakon, keresztneveken, szláv eredetű helyneveken, keresztény terminologikus kifejezéseken, s végeredményűi azt hozta ki, hogy a magyarság a honfoglalás előtt gör. keleti szlávokkal érintkezett, a minek hatása a hitélettel össze nem függő kereszt szó átvétele ; a honfoglalók közt lehettek egyes vezető elemek keresztények is ; erre