Századok – 1903

Tárcza - Karácsonyi János: Szóváltás az Egyháztörténelmi Emlékek ügyében. (I.) 75

80 TÁRCZA, val ott csücsül Sárospatakon, talán neki is lett volna abba beleszólása ? ! Tudom, hogy a ki nem akar meggyőződni, hanem kibúvót akar találni, az ezen bizonyítékok ereje alól is igyekszik valamelyes kibúvót keresni ; azért nem is az ilyet, hanem az olyan embert, a ki a mesékből kibontakozni s tisztán akar látni, figyelmeztetem még a következő 1531-iki, Perényi vallási álláspontját megvilágító adatra: 1532 aug. 19-én írja Vitturi János (Zuan). Ferdinánd hadi tanácsának Yelenczéből hívott egyik tagja, Bécsben kelt és Marino Sanuto naplójába fölvett levelében : »A magyarok elégedetlenek a törökökkel, mert Magyarország első báróinak egyike, Váradi Péter (Piero Varadim), a ki a múlt évben szép kísérettel Lorettában járt és a kit a méltóságos Köztársaság (la illustr. Signoria) nagy tisztelettel fogadott, a töröknek foglya volt. mikor ezen város (Bécs) megvívására jött, és oly Ígérettel bocsátotta el, hogy többé nem küzd a vajda (János király) ellen, úgy hogy letette fegyvereit és mostanáig nem avatkozott a dologba. Mikor a török Magyarországba jött, a nevezett P. Péter (P. Petro) hatvan lóval lábacsókolására ment, de jelentkezvén Ibrahim pasánál, ez őt letartóztatta, övéit felkonczoltatta.«') Bár e helyütt Vitturi először Váradinak nevezi Perényi Pétert (testvéréről, kit abban a humanista világban Varadinensisnek hívtak, mert váradi püspök volt), kétségtelen, hogy róla beszél, nemcsak azért, mert csakis ő volt, a ki mind 1529-ben, mind 1532-ben török fogságba jutott, s nemcsak azért, mert alább maga P. Petro-nak írja. hanem azért is, mert ugyanezen dolgot, a lorettói zarándoklat kivételével, aug. 26-án megírja Regensburgból a mantuai herczeg követe is, és ő világosan »Primi Pietro«-nak nevezi az előkelő főurat.2) Mármost, ha tudta Vitturi Perényi Péternek 1529-iki és 1532-iki eseteit, mennyivel jobban tudhatta az ő 1531-iki, Velenczén keresztül vezetett lorettói zarándok-útját. mikor még kíséretére és a velenczei köztársaságtól rendezett fogadtatására is emlékszik ! Ha pedig Perényi 1531-ben még Lorettóba zarándokolt (bizonyára nem Luther biztatására !), biztos, hogy akkor még nem szakított a kath. egyházzal s nem tért át a protestantizmusra. S így a sárospatakiaknak 1526—30-at emlegető hagyománya nem ér többet, mint a Schwandtner-féle hibás olvasásból (vagy sajtóhibából) 1746 után keletkezett Bethelpataka. Azt hiszem, eléggé kimutattam, hogy nem voltunk igazságtalanok, midőn a felsorolt adatokat az 1520 — 29-iki egyháztörténelmi emlékek közül kirekesztettük. Még ha nem írtuk is meg. ') Starine, XXIV. k. Zágráb, 1891. 177. 2) U. o. 163 1.