Századok – 1903

Történeti irodalom - Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti; köz- és családi élete 1573–1635. Ism. Takáts Sándor 838

84« TÖRTÉNETI IRODALOM. 854 egészen könnyen összeállíthatta volna a szerző a királyi pátensekből.1

) Ugyanazon fejezetben adja a szerző a kassai kereskedők czéhszabályzatát is, melyet már Kemény is kiadott. A 25-ik pontban előfordul itt a megkeresztelés szó, melyhez Kerekes zárójelben csak ennyi magyarázatot fűz : így ! Mégmondjuk tehát,, mi volt az a megkereszteled. A XVII. és XVIII. században királyi városainkban általános szokás volt, hogy a vásárokon az idegen árusoktól látópénzt és körösztölöpénzt szedtek. A ki ezeket megfizette, az meg volt körösztölve s attól fogva az illető városban szabadon kereskedhetett.2) A körösztölöpénzt az a czéh szedte be, melynek iparczikkeit az illető idegen kereskedő árulta. A mit a szerző ugyanazon fejezetben a török-magyar kereskedésről mond, az javarészt a saját találmánya, s ugyancsak meg volna akadva, ha fel kellene sorolnia a törököknek a magyar városokban létesített nagy műhelyeit, vagy azokat a török kereskedőket, a kik áruikkal nemcsak Bécsbe, hanem Szászországba és Sziléziába is eljártak. Ilyen állítást komoly munkában nem volna szabad koczkáztatni, mert hiszen igen jól tudjuk, hogy "Bécsbe még a magyar kereskedők hajdúit sem bocsátották be, annál kevésbbé a törököket. Az 1615-iki első török kereskedelmi szerződés megengedte ugyan a töröli kereskedőknek, hogy áruikkal Haimburgig mehessenek, de a bécsiek még ebben is végromlásukat látták s erősen tiltakoztak ellene. A török nem is juthatott azután sem Bécsbe, hacsak valami követségnek a tagja nem volt. Meglepő szerzőnknek az az állítása is, hogy a törökök Nagyszebenbe nagyobb számmal telepedtek le. Vájjon honnan merítette ezt a hihetetlen állítást? Ugyanezt kellene kérdeznünk a törököktől behozott és kivitt áruczikkek felsorolásánál is. A szerző ') U. o. Hoffinanz, fasc. 13709. Az 1624 jul. 27-lki, 1625 decz. 22-iki, 1630 márcz. 1-i stb. generalmandat-ok a nyugati kereskedelmi utaknak részletes leirását adják. A Yelencze, illetőleg Zára felé vezető két fontos kereskedelmi útnak leírását pontosan megtaláljuk a windischlandi einnehmer (1586. máj. 6. Laybach) jelentésében; ugyanezen utakat ismertetik a XVII-ik században Tompa és Hauch Dániel nedölczei főharminczadosok hivatalos levelei. A keleti Magyarországból Ausztriába vivő kereskedelmi utak mind benne vannak az 1616-iki tárgyalások irataiban. a) Győr város levéltárában egy marhatőzsér megható történetét találjuk a XVII. század elejéről. Az illető tőzsér a körösztölő pénzt másodszor megfizetni nem akarta ; miért is társai felakasztották s addig hagyták függni, míg a körösztölő pénzt újra le nem tette. A szegény marhatőzsér már a bécsi vásáron fuldokolni kezdett, s mire Magyarországba ért, toroksebébe bele halt. A körösztölő pénz létezéséről a helytartótanács csak 1756-ban vett hivatalos tudósítást, mikor is elrendelte, hogy össze kell írni azon helyeket, a hol körösztölő pénzt szednek.