Századok – 1903

Történeti irodalom - Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti; köz- és családi élete 1573–1635. Ism. Takáts Sándor 838

TÖRTÉNETI IRODALOM. 847 jól tette volna, lia már mást nem, legalább a vectigal-okat átnézte volna. Ezekben pontosan megtalálta volna mindazon áruczikkek nevét, melyekkel a török kereskedett. Az Almássy mint kereskedő czímű fejezetben szerzőnk »futó pillantást vet a XVIII. század ruházkodására.« Ugy tudjuk, hogy Almássy már a XVII. század első felében meghalt, nem értjük tehát, miért kell itt a XVIII. század divatjával megismerkednünk? Sajtóhibának nem vehetjük, mert kétszer egymásután a XVIII-ik századot említi. Még kevésbbé értjük, hogy a XVIII. (vagy XVII) század ruházkodásának ismertetéséhez miért kell Kálmán király törvényét idéznie? Miután az összes ismeretlen ( ? ) ruhadarabokat (nadrágot, mentét, dolmányt, inget, szoknyát) felsorolta, elmondja, mi mindent árult Almássy. Ezeket az árukat a leltárak közlésekor újra elmondja ugyan, de itt a kevésbbé ismert czikkeket meg is •magyarázza. E magyarázatokban azonban nincsen köszönet. A gránát, posztóról pl. azt mondja, hogy »a gránát helyett néha stilizált ananászt és fenyőtobozt szőttek bele; újabban egyházi ruhákra szintén alkalmazzák.« (! ) A fajlondis posztót németalföldi finom posztónak mondja, holott jól tudjuk, hogy Angolországban készült silányabb posztó volt. A stamet-ről azt mondja, hogy az könnyű női ruhaszövet, holott minden vectigal-ban a posztók közt szerepel s egy singnek az ára Almássy korában minőség szerint 1 frt 50—2 frt 25 kr. közt változott. A mohar-ról azt írja, hogy az angora kecske szőréből készült, a hivatalos limitatiókban és vectigalokban ellenben mind a török, mind a bécsi mohar mint selyemszövet szerepel. A gallér nevű gyolcsot, a mit végszámra árultak, gallér-nak mondja, melyet a nők az inghez, vagy az ingvállhoz varrtak. A fodor szóról (fodor igler vagy dl ér) is azt hiszi, hogy az a mai értelemben vett fodrot jelent, pedig a fodor iglér posztó volt, melyből jófajta nadrágokat szoktak varrni. Fodor nevű magyar posztó is volt akkor forgalomban. A kittel nevű festett gyolcsot megteszi szoknyának ; ha ez igaz volna, akkor Almássy korában a szoknyákat végszámra mérték volna! A fedél-ről azt mondja, hogy finom gyolcsból készült (!) s a hajat szorították vele a homlokhoz. Megjegyezzük, hogy a fedél egyértelmű volt a mai fátyol-lal.1) ') A harminczadosok árukimutatásaiban a fedél szó mellett ott találjuk a német schlayer (schleier) szót is. A fedél tehát nem azonos sem a fejszorító-val, sem a homlokelő-vel. Drochyar Joachim csehországi polgár pl. 1571-ben így ír a magyar kamarához: »Ez elmúlt napokban jüttem vala Szombatban (Nagyszombat) és hoztam vala valami 29 kytés (kötés) fedelet, minden kj'tésben volt tíz fedél morvái.« (29 pingel schlayer, in ainem pingel 10 schlayer.) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14359.