Századok – 1903

Értekezések - KISS ISTVÁN: Radvánszky György eljegyzésének története 797

RADVÁNSZKY GYÖRGY ELJEGYZÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 825 rendezték sőt »rendelték« gyermekeik sorsát, s az ifjaknak engedelmeskedniük kellett. A szebb leányoknak néha, különösen ha atyjuk meghalt s anyjuk igen engedékeny volt, válogatni is lehetett; de Révay Erzsébet nem olyan asszony volt, hogy ezt megengedte volna. Különben is az érdekházasságoknak azzal a gyakori esetével van dolgunk, mikor a szülők előre határoztak gyermekeik sorsáról, összeházasításáról. Révay Erzsébet Radvánszky Laczkónak igérte leányát. Hogy azután nem Laczkó, hanem a bátyja György jegyezte el, az a véletlen dolga volt. Révay Erzsébet a jegyváltáskor bizonyára kevéssé érdeklődött leánya szíve érzelmei iránt, de mikor azt tapasztalta, hogy Radvánszky János az ő aggodalmaival nem sokat törődik, jónak látta kinyilatkoztatni, hogy leánya sem akar, nem erőltetheti. Mikor pedig Eadvánszky János azt felelte, hogy majd erőlteti ő, még pedig törvényesen, akkor azt állította, hogy a leány nemcsak nem szereti jegyesét, hanem utálja is. Erős érvnek tarthatta ezt, mert senki sem ismerte nálánál jobban a Radvánszky János és felesége közötti gyöngéd viszonyt, a nagy szerelmet, melyet az idő nem tudott megemészteni, sőt kisebbíteni sem.1) Bizonyosan tudta, érezte Radvánszky János, hogy »a szerelem fundamentuma házasságnak«, de azt is észre kellett vennie, hogy Révay Erzsébet ravaszságból dobálódzik a még el nem fogadott igazsággal s önmagával jön ellentétbe, mikor mindkét levelében, a melyben leánya ellenszenvéről, sőt utálatáról van szó, a pesti commissiót is emlegeti. Ha János ahoz fordúl, Petrőczy Erzsébet nem ellenkezik, szeretni fogja Györgyöt, mert anyja úgy akarja. Különben úgy látszik, hogy Radvánszky György szerette jegyesét; legalább ezt olvashatni ki atyja 1721 jan. 28-án kelt levelének záró mondatából: »Jobb ártatlan éamot főbe lövetni, hogysem tökéletességeért s igaz szeretetiért ily kínos halállal nékie fizetni.« Tarthatnánk ezt csupán szóvirágnak is, de bizonyítja György szerelmét atyjának sokszor hangoztatott aggodalma is. hogy bujdosástól félti gyermekét. Ez az aggodalom s a jegyesség felbontásából származó szégyen érteti meg velünk, hogy Radvánszky János köröm*) Érdekes fényt vet a korviszonyokra, hogy szerelmükről mint csodáról beszéltek, s mikor 1725-ben a György házassági pere ügyében Bécsbe utazott, Pálffy Miklós nádor megkérdezte tőle, ha úgy szereti-e fia a feleségét mint ő? A mire volt ő is »illendő válaszszal.« Radvánszky János levele feleségéhez, 1725. aug. 21. Eadvánszky lt. III. oszt. XXXVIII. cs. 63. sz.