Századok – 1903

Értekezések - KISS ISTVÁN: Radvánszky György eljegyzésének története 797

RADVÁNSZKY GYÖRGY ELJEGYZÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 815 akarja. Ellentétbe jön önmagával is. Eddig tiltakozott a jegyesség elbíresítése ellen, mert nem bízva a dispensatióban, leánya jó hírét meg akarta menteni. Míg régebben sérelmet látott abban, hogy Radvánszky János papi bit alatt elárulta a jegyesek nevét, most még kétségesebb sikerű vállalkozással nyíltan világiak elé akar lépni a protestáns szabadságért. Szó sem lehet róla, liogy Radvánszky János ezt ne óhajtotta volna,1

) de jobban ismerte a commissió tagjait és a haszontalan kísérleteknek elhíresedésében rejlő akadályt, semhogy bízott volna Révay Erzsébet álmainak teljesülésében. Különben is az egykori kuruczból békés természetű ember lett. Tapasztalva, hogy a nagyobb, szerencsésebb hatalom ellen az ország egyező akarata sem boldogulhat : lia érezte is, hogy a katholikus papság követelése, a protestánsok feletti bíráskodása igazságtalan, azt is kellett éreznie, hogy a clerus hatalmával szemben ő tehetetlen. Kár, hogy épen e legérdekesebb időszakból nincsenek meg levelei, csak Révav Erzsébet következő leveleiből következtethetünk azok tartalmára. Szándéka tisztaságára Istent híva tanúnak, bizonyította, hogy csak azt tette, a mihez Révay Erzsébet beleegyezését adta. A gyűrűt — mivelhogy szégyen lenne családjára, mikor már annyira elhíresedett a dolog — nem adja vissza, sőt tovább is fárad a dispensatióért, s ha megnyeri, a leányt törvényes erővel is kényszeríteni fogja a házasságra. Valamit írt Calisiusról is, a miből Révay Erzsébet azt következtette, hogy össze akarja őket veszíteni. Mint később kiderül, bizony nem is ok nélkül, mert Calisius a fiának akarta megszerezni gazdag mostoha leányát. »0 is sürgette a változást«,2

) alattomban élesztette a felesége lelkében dúló harczot, s mikor azon tépelődött, hogy lelkiismeretét sértse-e meg, vagy Radvánszky Jánost? könnyen találhatott alkalmat, hogy a mérleget a lelkiismeret javára billentse. Ámde az asszony lelke egyensúlya azért helyre nem állott. Radvánszky Jánost újabb vádakkal árasztja el, fenyegetőzik s végül így fakad ki tehetetlen dühében : »Édes öcsém uram, kérem kegyelmedet, ne kényszerítsen arra, hogy sírjak kegyelmetek házára.« Zavaros, zagyva stílusa is elárulja lelki harczát, felkorbácsolt indulatait. írás közben különböző érzelmek és gondolatok rohanják meg, ezért mondatait néha be sem fejezi, más') Már 1721 jan. 30-án, tehát a bizottság tanácskozása előtt, tár" gyalui akart egyik commissariussal, Okolicsányi Mihályival, ez ügyben-Radvánszky lt. III. oszt. LVI. cs. 2) U. o. XXVI. cs. 105. sz.