Századok – 1903

Értekezések - KISS ISTVÁN: Radvánszky György eljegyzésének története 797

814 R. KISS ISTVÁN. Válasza kemény, haragos volt. Calisiusné mentegetőzése nevetséges. Azt írja, hogy próbára akarta tenni, vájjon bízik-e benne annyira, hogy kiadja a gyűrűt ; de látja, hogy nincs igaz szívvel hozzá. Különben is annyira eltávozott egyezségüktől, mint ég a földtől, mert mindent híre nélkül, tanácsa ellen cselekedett. Azért — mint már annyiszor — újra »kéri a lelkiismeretére, hagyjon békét, mert bizony ha százszor elhozatja sem lesz belőle semmi azon az úton.« Tudjuk, hogy vádja nem igaz, s az is bizonyos, hogy levele első része nem őszinte. A gyűrű visszakérésével csak dilemma elé akarta állítani Radvánszky Jánost. Ha egy szóra visszaadja a gyűrűt, czélját kellemetlenség nélkül eléri ; ha nem, akkor bizalmatlansággal vádolhatja, a mi megint egygyel több ok a szakításra. Mindkét eset neki volt előnyös, mert a gyűrű visszaadásával elárulták volna, hogy a házasságot már nem óhajtják, vagy a dispensatió megnyerésében nem bíznak; ha pedig nem adják vissza a gyűrűt, akkor is ő állhatott az erdő felől s újabb váddal léphetett fel, a mire szüksége is volt, mert mennél több látszólagos vagy való okot hozhat fel a szakításra, annál inkább elháríthatja magától a hálátlanság, az állhatatlanság vádját. így homályos levelének csak legliomályosabb mondatával kell komolyan foglalkoznunk, mely a következőleg szól: »Most lett volna módja kegyelmeteknek Pesten keresni. Bezzeg istenes dolog lett volna, hogy lutheránus ember Istent imádta volna kegyelmetekért; jó példát adott volna kegyelmed másoknak.« E szavak értelmét megvilágosítja a pesti vallásügyi bizottság története. A commissio religionis az 1715 évi országgyűlésen állíttatott fel a vallási ügyek, de különösen a vitás kérdések gyors eldöntésére. A bizottság csak 1721 márcz. 15-én kezdte meg működését, Bévay Erzsébet, a. ki úgy is lelkiismereti sérelmet látott abban, hogy a dispensatióért kath. főpapok előtt alázzák meg magukat, az ügyet mint vitás kérdést, vagy mint protestáns sérelmet a pesti commissió elé akarta vinni, bízva benne, hogy a commissió az igazságért és Radvánszky János tekintetiért elvi jelentőségű döntéssel a protestáns házassági ügyeket kiveszi a római katholikus püspökök jurisdictiója alól. Révay Erzsébetnek e terve és Radvánszky Jánosnak Rácsayhoz való fordulása körülbelül egy időre esik, s ettől kezdve a czéljaikban rejlő elvi ellentét örökre szétválasztja őket. Az »extremitásra hajlandó« Révay Erzsébet lelkét annyira eltölti a protestáns érdek, hogy a körülményekkel számot vetni, a nehézségeket észrevenni, mérlegelni nem tudja, nem