Századok – 1903
Történeti irodalom - Illéssy János: Az 1754–55 évi országos nemesi összeírás. Ism. N. L. 765
766 TÖRTÉNETI IRODALOM. reite ez összeírás kiadásánál, azt a bevezető sorokban jelöli meg, midőn arra utal, hogy módot akart nyújtani azoknak, a kiknek nem adatott meg a lehetőség a neniességszerzőtől való egyenes leszármazásukat hitelesen kimutatniok, hogy legalább az 1754 55-iki összeírásba kétségtelen nemesnek fölvett őssel való összeköttetést — a mi már nem ütközik oly nagy nehézségekbe — igazolhassák. S e czél elérése érdekében helyesen csoportosította — az összeíró vármegyék különböző eljárását figyelmen kívül hagyva — betűrendi egymásutánban a nemesek neveit. A XYIII-ik századi nemesi összeírásokra nem —- mint sokan hiszik — a rangbitorlások becsempészése és a nemesi jogokkal űzött visszaélések adtak okot és alkalmat. Ez csak ürügyül szolgált ; az igazi czél az »adóalanyok« szaporítása volt. Három ízben investigálták és írták össze az egész országra kiterjedőleg a nemességet: előszőr 1723-ban, másodszor 1732-ben, harmadszor 1754/55-ben. Feljegyezték mindazon nemesek nevét, a kiknek nemessége a próbát kiállotta és legfelső helyen elismertetett. Legalább ez volt a czél és feladat. De még a harmadik, utolsó összeírás (generalis conscriptio) eredménye sem mondható tökéletesnek. Nemcsak az eljárási szabályok voltak fogyatékosak, hanem a vármegyék sem jártak el következetesen. így némely megyében az összes birtokosokat összeírták, másutt csupán a köznemeseket. Néhol azt tapasztaljuk, hogy csak a családfőket sorolják fel, míg akadnak megyék, melyek fejenként és nem szerint írják össze az összes nemeseket. Gyakran az özvegy anya fiaival együtt szerepel, a nélkül, hogy meg volna jelölve, vájjon ezek egy kenyéren élnek-e anyjokkal, avagy már megosztozkodtak. Sok vármegye a közönségesen ismert nemes családokat teljesen mellőzte; itt-ott pedig még a birtokos nemes sincs elválasztva az armalistától. Az egykorú hivatalos kimutatás a megyék összeírásai alapján (1754/55-ben) az összes nemesek számát 32,554 főre teszi. Illéssy János kiadványának a czélba vett gyakorlati haszon mellett a történetkutatóra nézve is kétségkívül sok értéke van, s ezt csak növelte volna azzal, ha a bevezetésben a három rendbeli nemesi investigatió egész menetére, a kormányszéki utasításoknak és a végrehajtásnak ismertetésére mit a Nagy Iván későbbi számaiban amúgy is szándéka volt megtenni — kissé bővebben kiterjeszkedik. A muuka azonban így is méltánylást érdemel ; gonddal készült, megbízható segédkönyv, melynek használatát a végéhez csatolt betűrendes névmutató igen megkönnyíti. N. L.