Századok – 1903

Történeti irodalom - Perepatits István: A magyar művelődés I. Ferdinánd korában. Ism. Takáts Sándor 749

752 TÖRTÉNETI IRODALOM. változásokról, az új nagybirtokos osztály keletkezéséről stb. Tutijuk, minő fontos szerepet játszik I. Ferdinánd korában a hadi tanács, hivatalos megalakulása előtt és után, a magyar királyi tanács, a helytartói intézmény, az alsó-ausztriai kamara, a felső-magyarországi perceptoratus stb. Vájjon ezeknek nincs-e helyök olyan munkában, melyben még az utolsó dicator működési körét is megtaláljuk? Mindenki elismeri, hogy mindezek igen is fontos tényezők egy nemzet művelődéstörténetében, s ha szerzőnk könyvének »a magyar művelődés I. Ferdinánd korában« czímet adta, akkor ezen kérdések és intézmények ismertetését nem lett volna szabad mellőznie. De nemcsak azt kifogásoljuk, a mi könyvében nincs meg ; fogyatékosnak s fölötte egyoldalúnak tartjuk sok helyen azt is, a mit bőven tárgyal. A gyakorlati életre a törvényekből nem lehet mindig bizton következtetnünk. Egyik a másikkal olykor ellentétben áll. Azt sem lehet mindég készpénznek vennünk, a mit a rendek az országgyűlésen, sokszor nagyon is túlozva, néha önzésből, néha meg gyűlöletből mondottak. A ki I. Ferdinánd koráról helyesen akar itélni, annak a törvényeken és az országgyűlési emlékeken kívül magát az akkori életet is ismernie kell, különben ezer és ezer tévedésbe esik. Világos példa erre az előttünk fekvő könyv. A szerző, mint említők, törvényeinket és országgyűlési emlékeinket felhasználta, de egyéb történeti emlékeinket figyelmen kívül hagyta. Ennek a következménye az lett, hogy állításai és következtetései igen gyakran homlokegyenest ellenkeznek a valósággal. Vegyük példáül a kereskedelemről írt fejezetét, melyet a szerző ezen teljes tájékozatlanságra valló állítással vezet be: »Ezen korban még felette szerény kereskedelmünk részint a heti, részint az árulerakó helyek országos vásárain folyt le.« A harminczadról szóló fejezetet meg azzal kezdi, hogy »a királyi rendes jövedelmek egyik leggazdagabb forrása a határvám vagy harminczad volt.« Mármost melyik igaz e két állítás közül? Mind a kettő semmiesetre sem, mert ha kereskedelmünk felette szerény volt s csak a belföldi vásárokon folyt le, akkor a határváni nem lehetett a jövedelmeknek még csak gazdag forrása sem, nem hogy leggazdagabb lett volna, S ha csakugyan igaz, hogy felette szerény kereskedelmünk csak a heti és az országos vásárokon folyt le, akkor hogyan magyarázza meg a szerző azt a valóságot, hogy még a felette kritikus években is, 1549—1551-ig, csupán Bécsben 187,875 magyar ökör és 43,205 magyar birka kelt el. Mit szól ahoz, hogy Olaszország felé űzött marhakereskedésünk után csupán a Laibachban szedett vám (aufslag) évi 25—26,000 forintot jövedelmezett. Azután megemlítjük azt