Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

702 PÓR ANTAL. lazulására építette — úgymond — a magyar király minden reménykedését, hogy az 1338-ban, 1349 és 1355-ben megállapított örökösödési szerződések megvalósulnak. Lajos jól tudta, hogy Kázmér buja lelke sokáig nem fogja elviselhetni a feleségétől való elválás állapotját, és a magyar udvar sem tartotta szükségesnek, hogy e szabados életnek elejét vegye.1

) Ennél czudarabb rágalmazással Nagy Lajos királyt, kit kortársai mint minden erényekkel ékeskedő férfiút magasztalnak, még nem merte illetni senki. Ha Lengyelországra, mint az akkori fölfogás szerint a természet rendje szerint őt megillető örökségére anyja, idősb Erzsébet királyné vágyakozott is, Nagy Lajosról ezt mondani nem lehet, sőt tízévi lengyel királysága ezen föltevéssel ellenkezik. Dlugoss, ki —- mint ismételve érintettük — épen nem volt bámulója Nagy Lajos uralkodásának, de kora történeti kútforrásait a legszorgalmatosabban forgatta, tesz erről teljes hitelű tanúságot, mit liviusi előadása mögül is kiérezünk. Midőn — úgymond — Lajos magyar király megérté nagybátyja, Kázmér lengyel király elhunytát, sokat töprenkedett magában, vitatkozott tanácsosaival és kétségeskedett lelkében : átmenjen-e Lengyelországba? Eljöttek azután a lengyel követek : Flórián krakói püspök, Janus Lengyelország kanczellárja és mások, esedezvén, hogy Lengyelország jogarát kezébe vegye. Lajos azonban, mindamellett, hogy a lengyel követek könyörögtek neki, magyar tanácsosai pedig, egyháziak és világiak ösztönözték, egyelőre ellenkezett velők, mert azok, a kik neki ezt tanácsolják, nem tudják — mondá — mit tanácsolnak : veszedelmet mind Magyar- mind Lengyelországra. Tud-e egy pásztor két egymástól távol legelő nyájat a farkasoktól kellően megóvni? Szabad-e egy férjnek két asszonyt törvényesen feleségül venni, szabad-e egy püspökre két egyházmegyét bízni ? Bizony félő, hogy megosztott uralkodásának mindkét országa kárát fogja vallani, és a helyett, hogy kötelessége szerint javukat előmozdítaná, veszedelembe dönti majd miud a kettőt. Végre nagynehezen legyőzték kétségeit a két oldalról érkezett *) Caro : Gesch. Polens, II. 308. »Anf diese ganze Situation sind aber die Hoffnungen und Pläne des ungarischen Königs Ludwig gebaut ; auf der Störung des ehelichen und legitimen Verhältnisses erhebt sich die Aussicht, dass die Verabredungen vom Jahre 1338, 1349 und 1355 zu einer Wahrheit sich verkörpern würden. Ludwig wüste sehr wohl, dass Kasimirs liebebedürftige Seele nicht lange diesen Stand der Dinge ertragen würde, und es war mindestens für den ungarischen Hof keine Veranlassung vorhanden, der Maitressenwirthschaft zu steuern, die nach der Angabe späterer Schriftsteller am Hofe zu Krakau eingerissen sein soll.«