Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Kázmér lengyel király családi élete 693

NAGY KÁZMÉK LENGYEL KIlíÁLY CSALÁDI ÉLETE. 105 támadások. Es mégis — teszi hozzá Dlugoss — ha mind a lengyelek, mind a magyarok kevésbbé korlátozzák Lajos lángeszét (suis ingeniis uti passi fuissent), Lengyelország az ő uralkodása alatt többre vihette volna.1) Hogy pedig Caro orvtámadásai utóbbi részére is rátérjünk, kérdjük : honnan merítette azt a gyanúsítást, mely szerint a magyar királyi udvar semmit meg nem kísérlett, hogy Kázmért erkölcstelen élete elhagyására bírja ? Erre vonatkozó okleveleket, igaz, föl nem mutathatnak a lengyel levéltárak, de hiszen hasonló igyekezetek nem igen történhettek hivatalos, levéltárba szánt alakban. Egyébiránt közügyeket tárgyaló oklevelekben sem mindig bővelkedünk. Mindamellett erősen hiszsziik, hogy Nagy Lajos korában a tiszta erkölcsre ügyelő magyar királyi család, főleg Erzsébet anyakirályné. Kázmér nénje, el nem mulasztotta, a mint illett is, öcscsét kicsapongásai elhagyására figyelmeztetni. Ámde miben mutatkozik az eredmény ? kérdheti Caro. És ezen kérdésére példával válaszolhatunk. Dlugoss2

) beszéli, hogy midőn Kázmér király annyira eltévelyedett a bujaság útvesztőjében, hogy királyi fényes állását gyalázattal mocskolta be, a főpapok, főurak és — hozzátehetjük - nénje intéseire, tanácsaira, feddéseire nem hallgatott, végre VI. Kelemen pápa lépett közbe ás keményen megintette őt : űzze el magától ágyasait és térjen vissza hitesfelesége hűségére. A mire Kázmér azzal felelt, hogy a pápánál vádaskodó főpapok javait súlyos adókkal terheltette meg. A krakói püspök e miatt előbb a király minden rosszra kész szolgáit, végre magát a királyt is egyházi fenyíték alá fogta. A püspöki rendelet végrehajtására, minthogy más kanonok ezt tenni nem merészkedett, helytartója, a bátorlelkű Bariczka Márton vállalkozott. Kázmér az előtte megjelenő bátor papot előbb szidalmakkal illette, azután pedig a Visztulába fojtatta.3

) Ebből ime megérthette volna Caro, miért nem volt még a magyar királyi udvar kísérletének sem eredménye a szenvedélytől eszeveszett lengyel királynál. * * Adelheid ezalatt közel tizenöt évig sanyargott zarnoviczei számkivetésében. A római szentszék pártfogásába, melyhez ismételten folyamodott, vetette reménységét, Ez a reménység J) Hist. Polon. III. 332. >) Hist. Polon. III. 234. 3) Hogy Dlugoss hiteles adatokból merítette ez eseményt, erre nézve olv. Sommersberg id. m. II. 98.