Századok – 1903

Tárcza - Vegyes közlések - Társulatunk vidéki kirándulása 674 - Szmrecsányi Antal helyreigazítása 674

674 TÁRCZA. VEGYES KÖZLÉSEK. — TÁRSULATUNK VIDÉKI KIRÁNDULÁSA, melyet, Kassa város törvényhatóságának szíves meghívására az ottani Rákóezi-ereklyekiállítás alkalmából, levéltári kutatásokkal egybekötve, az elmúlt nyári szünet alatt szándékoztunk tartani Kassán, tőlünk el nem hárítható okok miatt — legnagyobb sajnálatunkra — elmaradt. Talán a formaszerű hivatalos meghivás kissé kései érkezése s ebből folyólag a kirándulás időpontjának végleges megállapításában való bizonytalanság is okozta, hogy tagtársaink közül a kitűzött határidőig alig néhányan jelentkeztek, holott már szabályaink szerint is bármely vidéki kirándulás csak akkor tartható meg, ha a választmányból s a szakférfiak köréből legalább tíz tag kötelezi magát az abban való munkás részvételre. Nem számítottunk ugyan többé arra a lelkes buzgalomra, melylyel az ilyen kirándulások ügyét tagtársaink régebben felkarolták, de négy-öt taggal a szükséges lelkesedés mértékének minden leszállítása mellett sem indulhattunk lítnak s így a tervezett és a Kassa-vidéki régi birtokos családok levelesládáiból kétségkívül sok becses történeti anyaggal kinálkozó szép kirándulásról le kellett mondanunk. Midőn azonban ezt itt jelentjük, nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünk nyilvánítását Révész Kálmán kassai ev. ref. esperes úrnak, t. tagtársunknak, a ki időközben minden irányban, különösen a helyi előkészítő bizottság megalakítása érdekében igazán sokat fáradozott, hogy a kirándulásnak óhajtott sikerét biztosítsa. Annál inkább sajnáljuk, hogy buzgó fáradozásainak gyümölcsét ezúttal nem szedhettük. — SZMRECSÁNYI ANTAL úr, cs. és kir. kamarás, honvéd huszár százados és a m. kir. honvéd Ludovika Akadémia tanára, Bánó Józsefnek Berzeviczy Edmund emlékezete cz. emlékbeszédére, illetőleg az emlékbeszédnek Szmrecsányi Ödönről és nejéről, báró Berzeviczy Máriáról (Szmrecsányi Antal úr szüleiről), egyébként a legnagyobb melegséggel megemlékező szavaira vonatkozólag némi ténybeli helyreigazítást volt szíves közölni velünk. Az emlékbeszéd t. szerzője ugyanis a daróczi Szmrecsányi-házról szólva (Századok, 1903. 400. 1.) ezt írja: »A boldog házasságnak gyümölcse tizennégy gyermek lett« . . . stb. s alább (401. 1.) névszerint is elkezdi felsorolni e gyermekeket. Ezen számadattal szemben Szmrecsányi Antal úr kijelenti, hogy az helytelen és a valóságnak meg nem felel, a minek élő bizonyítéka ő maga, lévén ő szüleinek tizenhatodik és legfiatalabb gyermeke. A testvérek közül ma is tizenketten vannak életben ; csak egyikök halt meg gyermekkorában, a többiek felnőttek, sőt családosak voltak, midőn a halál az élők sorából elszólította őket. Névszerinti fel-