Századok – 1903

Történeti irodalom - Pears; Edwin: The destruction of the Greck Empire and the story of the capture of Constantinople by the Turks. Ism. Kropf Lajos 661

661 TÖRTÉNETI IRODALOM. egybe kell vetnünk Celanoi Tamás második életrajzával. Ezt a szerző a 113. és 114. lapokon lévő táblázatban teszi meg. Ezen egybevetés alapján véleménye szerint nagyjában helyreállíthatjuk a Legenda Triam Sociorum azon teljesebb alakját, melyben az a Speculum Perfectionis compilatora előtt lehetett, mielőtt a hagyomány által reánk juttatott csonka szerkezetére rövidült. Tilemann következtetéseiben, azt hiszem, Sabatier is megnyugodhatik. Lényeges változást azért a Speculum Perfectionis forrásértékéről nyilvánított véleménye ez újabb vizsgálat eredményei folytán sem szenved. Csak a kézirati hagyomány értékjelzője módosúl a Sabatiernál alapúi vett »Mazarinus 1743« kézirat tekintetében, melynek helyébe vezérkéziratúl az Ognissanti-kolostoré kerül. Egyúttal ennek a dátuma fogadandó el a Speculum Perfectionis ma előttünk lévő szerkezetének keletéül is, a nélkül azonban, hogy ezzel e fontos emlékirat szerzőségét, legalább lényeges tartalmát; illetőleg, szent Ferencz kartársaitól és legbizalmasabb híveitől, köztük első sorban Erater Leótól, el lehetne vagy el kellene vitatni. KATONA LAJOS. The destruction of the Greek Empire and the story of the capture of Constantinople by the Turks. By Edwin Pears. London, 1903. 8-r. XXVI, 476 1. Térképekkel és illusztrácziókkal. Czélom — írja a szerző — Konstantinápoly elfoglalásának és a görög birodalom bukásának történetét megírni. Az olvasó erre természetesen azt fogja megjegyezni, hogy hiszen azt már megírta szépen Gibbon a XVIII-ik század végén. Edwin Pears azonban el volt készülve erre az ellenvetésre is és válasza reá az, hogy azóta sok új anyagot fedeztek föl, talán még egyszer annyit mint a mennyi Gibbon rendelkezésére állott, ki maga is panaszolkodott, hogy nagyon kevés volt az anyaga s hogy nem volt képes török forrásokból meríteni adatokat. A szemtanuk, kikre Gibbon támaszkodott, hárman voltak : Plirantzes görög író, Lionardo da Scio metellinoi érsek és Isidorus Rutenus biboros; merítgetett ő még azonkívül Chalkokondylasból és Dukasból s kapott egy-két »útmutatást« Cantemirből és Leunclaviusból is. Gibbon ideje óta azonban több külföldi író foglalkozott ugyanazzal a tárgygyal; t. i. dr. A. D. Mordtmann (1858), dr. Joh. Hein. Krause (1870), E. A. Vlasto (1883), A. G. Paspates (görögül 1890), Chedomil Mijatovich (a szerb miniszter