Századok – 1903

Történeti irodalom - Pears; Edwin: The destruction of the Greck Empire and the story of the capture of Constantinople by the Turks. Ism. Kropf Lajos 661

662 TÖRTÉNETI IRODALOM. Angliában 1892) és dr. A. Mordtmann (az előbbinek fia). S mindezek többé-kevésbbé kimerítőleg több újabban fölfedezett forrást fölhasználtak, mely források közül nevezetesebbek Nicolo Barbaro naplója, Kritóbulos II. Mehemet életrajza s egy-két apróság, mint pl. Tetaldi florenczi katona jelentése (1858) és Pusculus (Bresciából) adaléka (1857). De legfontosabb az a négykötetes gyűjtemény, melyet Hopf és Dethier szedtek össze s a melyet a m. tud. Akadémia — ha jól tudom — még a hetvenes évek elején kinyomatott, de valami okból eddig még nem bocsátott a nyilvánosság elé. Yámbéry Armin közbenjárására s az Akadémia elnökségének és igazgató tanácsának szívességéből azonban Pearsnek sikerűit a gyűjtemény egy példányát megszerezni, és — saját nyilatkozata szerint — az itt összegyűjtött anyagnak, különösen dr. Dethier jegyzeteinek, igen nagy hasznát vette. Fölsorol azonkívül a szerző még tizennégy más forrást, de ezen forrásoknak körülbelül a fele már a Dethier gyűjteményében is megvan. Miután pedig ő Konstantinápolyból keltezi bevezetését, több török írót szerettünk volna fölhasználva látni. Ebben a tekintetben apparatusa fölöttébb szegény, mert mindössze csak Szeád-ed-din versióját az ostromról forgatta (Gibb fordításában) és egy másik művet, melyet így idéz : Tarich Muntechebati Evli Chelibi ; de ezt már az öregebb Mordtmann közölte fordításban. Egy harmadik török forrása : Ahmed Muktar Pasha's Conquest of Constantinople (1902); ennek példányát azonban nem láttam, Pears pedig nem ad fölvilágosítást róla, hogy miféle munkával van dolgunk. Fölöttébb sajnálnunk kell továbbá azt is, hogy a szerző teljesen mellőzte a modern magyar történetírás termékeit, pedig ezekre nagy szükség lett volna s egynémelyiket ismernie kellett volna, hacsak hírből is, Bury tanár munkájából,1) melyre hivatkozik. O ugyanis könyvében Konstantinápoly ostromával csak a 200-ik lapon túl kezd foglalkozni s a megelőző részben bevezetésképen írja le a latin birodalom történetét 1204 óta és a törökök dolgait Európában való megjelenésök óta. Ebben a részben természetesen folyvást érinti a magyar történelmet is, de útmutatói itt csak az öreg Hammer és elvétve a szintén elavult Zinkeisen; modern magyar történetírót nem ismer; azaz — bocsánat — két kivétellel. Az egyik »Herr Asbóth«, kinek a bogomilokról adott leírása a legjobb, mit szerzőnk ismer, a másik pedig S. Novakovich, kinek Die Serben und Türfeen im XIV. und XV. Jahrhundert cz. munkáját ") Olv. Századok, 1901. 352. 1.