Századok – 1903

Értekezések - KROPF LAJOS: Chishull utazása hazánkban 1702-ben 634

«38 KROPF LAJOS. Szép könvvgyü jteménynyel érkezett volt haza a külföldi egyetemekről, de Kollonics bibornok és esztergomi érsek lefoglaltatta azt Bécsben, s miután a könyvek 500 forintnyi értékkel bírtak, Gyöngyösi lord Pagethez folyamodott segélyért és közbenjárásért.1) A város bírája és tanácsosai két kis palaczk tokaji borral és egy csinos karddal ajándékozták meg Paget lordot, utasaink pedig átutaztak egy rengeteg síkságon, melyen semmi élőfa vagy bokor nem vala látható, és elértek Újvárosba, hol először tűntek föl nekik a magyar juhok nagy szarvaikkal és rendkívül durva gyapjokkal. További útjokba estek Csege és Csát, hol megtetszett nekik a szép magyar szarvasmarha, és Chishull találkozott Szirák István lelkészszel, ki Angliában járt volt. A tokaji hegyeket csak messziről szemlélgették, s ^az egri hegyeket is jobbra hagyva jutottak Poroszlóra és Atányra (Alány), hol lord Paget meglátogatta Glychensberg tábornokot, a földesurat kastélyában, a ki a falunak legnagyobb részét a császártól ajándékul kapta. Angolunk itt majdnem pórúl járt; barangolásai közben ugyanis majdnem beleesett egy kéménybe, mert szerinte az itteni magyarok földalatti házakban laknak.2) Látott itt egy embert — a követnek házi gazdáját — plica polonicaval hajában, s azt mesélték neki, hogy midőn egy ízben felesége lenyírta a plicát, a beteg teljesen megvakult s nem nyerte vissza látó erejét három hónapig, míg t. i. a plica meg nem nőtt megint. Szerinte továbbá »a legtöbb ló is ebben a bajban szenved ezen a vidéken« (in this country). További útjokban Arokszállásra érkeztek, egy pápista faluba, az első ilyenfélébe, melyet magyarhoni vándorlásukban láttak. Földje olyan fekete, mint a szén, de müvelés hiányában iszapos mindenfelé és mindenhol ellepi a burján és gaz. Neuburg berezegnek, a német lovagrend nagymesterének volt birtoka, ki a császártól egy millió forintért nemrég nagy területet vásárolt volt a Tisza mindkét partján. Lakásukról láthatták utasaink Gyöngyös városát, melyet, mint azt Debreczen-1) Gyöngyösi Pál életrajzát és könyveinek további sorsát megírta Kévész Kálmán. Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák, I. köt. 59. és köv. 11. 2) Brown Edward az ő művében (London, 1673) rajzát is adja ilyen földalatti viskóknak, melyeket ő a Szerémségben látott. (V. ö. Szamota id. m. 337. 1.) Ezek annyira meglepték őt, hogy versbe foglalta érzelmeit. A versnek tartalma az, hogy »Most végre elhiszem Herodotus és Strabo meséit a régi Iroglodytákról, mióta e környéken mindenféle embereket láttam tengeri nyulak és vakandokok módjára földalatti lyukakban lakni.*