Századok – 1903

Tárcza - Berzeviczy Egyed: Nehány adat Berzeviczy Mártonról 564

573 TÁRCZA. és a királyi szolgálatot csakhamar ott hagyta és hosszabb időre külföldre ment. Ezen elhatározása s külföldi tartózkodása okai és körülményei felől nagyon keveset tudunk. A régiek minden okiratot, minden darab papirost, a mi vagyoni ügyekre vonatkozott, híven megőriztek ugyan, de személyi dolgaikra kevesebb figyelmet fordítottak, ezek tekintetében ezért nem sok adat mai'adt fen számunkra. Berzeviczy Márton 1577-ben már mint a lengyel király erdélyi kanczellárja, Lengyelországban, voltaképen a lengyel koronához tartozó nyugati Poroszországban, az ott uralkodó Albert Prigyes herczegtől a leistenaui birtokot (a Visztula mentén Graudenz mellett) kapta adományúl.1

) Ezenkívül Márton úrnak volt még birtoka Wardegovon Thorn városa mellett, szintén nyugati Poroszországban és Ploczeken Lengyelországban. Ezen birtokok fele részét 1596-ban bekövetkezett halála után özvegye, Wojanovi Damrau Katalin örökölte, ki később egy Stanislawski nevű lengyel úrhoz ment nőül. Ennek fia lehetett a II. Bákóczy György oldalán lévő marsaili követ, Stanislawski, 1657-ben.2) — Berzeviczy Márton két fia közül csak János alapított családot, ki adataink szerint Leistenauban lakott, ott kastélyt épített s feleségül vette Kryski Dorottyát, kitől egy leánya maradt. János 1645-ben halt meg s a következő évben egyetlen leánya követte atjTját a halálba. Az özvegy a magyarországi rokonokhoz fordult ; tudatta velük férje s nemsokára azután gyermeke elhunytát is. Német, latin és lengyel levelei megvannak a lomniczi levéltárban, mely leveleiben a család szepesi ága fejének, Berzeviczy Pálnak felajánlja, ' hogy vegyék át a család férfi-ágát illető leistenaui birtokot a rajta levő 60,000 lengyel frt teher lefizetése vagy elvállalása mellett. A Berzeviczyek készültek is Lengyelországba az örökség átvétele végett. Erre vonatkozólag fenmaradt Szepes vármegye közönségének 1646 decz. 12-én tartott közgyűléséből kiadott ajánlólevele, melyben a szomszéd Lengyelország minden rendei (fautores, vicini et amici) felkéretnek, hogy a »porosz« örökség ügyében oda utazó Berzeviczy Jánost és Zsigmondot mindenképen támogassák és segítsék. Megvan eredetiben a megyének egy másik ajánlólevele is Lubomirszky Szaniszlóhoz (comiti in Wisnicz, palatino Cracoviensi. Scepusiensi etc.), ki a lublói vár és a szepesi tizenhárom város starostája volt. De minden készülődés és ajánló levél mellett is, a Berzeviczyek nem rendelkezvén a szükséges készpénzzel, nem tudták átvenni a porosz birtokot. Az özvegy Berzeviczy Jánosné, ki *) Olv. a Különlenyomatban, 59. 1. XVII. sz. 2) Sze'chy Károly : Zrínyi Miklós, III, 303. 1.