Századok – 1903

Történeti irodalom - Császár Mihály: A magyar művelődés a XV-ik században. Ism. –r–r. 552

552 TÖRTÉNETI IRODALOM. emberi erő megállítani képtelen volt. Még azt sem tudta megakadályozni, hogy ne Jellachichot nevezze ki Ferdinánd horvát bánná, pedig ezt nagy előkészülettel kisérlette meg; a kinevezés Jósika eszméje volt és meg is valósult. Szögyény-Marich Lászlónak e nagy időkről szóló följegyzései különösen értékesek. Az udvar elhatározására s magatartására nézve alig van hozzájok fogható forrás. A történetíró, ki ez átalakulás korát pragmatikusan vizsgálja, sokat fog belőlük hasznára fordítani. Es a mi a könyv becsét emeli : a szerkesztő nagy gonddal állította össze az emlékiratokban felhozott adatokra vonatkozó utalásokat, levéltárakból s kiadványokból egyaránt. A függelékben számos adatot, okiratot mellékel, a mi a feljegyzések rövid előadását jól megvilágítja. Nagy érdeklődéssel várjuk a következő kötetet, mely az elnyomatás éveivel fog foglalkozni. Csak azt szerettük volna még, ha a szerkesztő arról is felvilágosítást adott volna, hogy az emlékiratok jelen alakja mikép keletkezett; régebbi jegyzeteit mikép használta fel az író, s előadásának nyelvén mit és mikép változtatott a szerkesztő. V. J. A magyar művelődés a XV-ik században. Irta Császár Mihály. Kiadja a Szent István Társulat tud. és irod. osztálya. Budapest, 1902. Stephaneum kny. 8-r. 166 1. Császár Mihály terjedelmes értekezése, mely — mint a czímlap is mondja — Antonio Bonfini Berum Hungaricarum Decades-ének alapján készült, líjabb örvendetes jelensége annak a történeti iránynak, mely az emberi szellem fejlődésének képét nem egyedül a hatalmas, világraszóló eseményekből, országfők tetteiből és véres háborúkból akarja megrajzolni, hanem megkeresi ennek a szellemnek nyilvánulásait az intézményekben, szokásokban, kulturában, sőt a mindennapi életben is. Voltaire után, ki először tett kísérletet e téren, különösen a XIX-ik század óta emelkedett a történetírók között általános érvényre ez a fölfogás, s ma már valóban nincs okunk panaszra. A történettudomány egyforma szeretettel fordúl a két nagy irányhoz. Az összefoglaló történeti munkák írói, közöttük a magyarok is, mint méltó versenytársai a külföldieknek, nem hanyagolják el ezt a szempontot; de önálló művelődéstörténeti munkánk aránylag kevés van. A művelődés egyegy ágának ismertetésére is vannak igen megbízható eredeti forrásokon alapuló tanulmányaink, különösen az egyház, az