Századok – 1903

Történeti irodalom - Császár Mihály: A magyar művelődés a XV-ik században. Ism. –r–r. 552

553 TÖRTÉNETI IRODALOM. iskola és a humanismus életéről, azonban a művelődés egész körére kiterjeszkedő monographiák hiányát még mindig érezzük. Ebbe a körbe tartozik Császár könyve. Eredetileg pályamunka volt, a budapesti egyetem bölcsészeti kara jutalmazta meg koszorúval. A föladat, melyet a kérdést kitűző tanárok megszabtak, igen szerencsés, méltó próbája egyetemi éveik végén álló fiatal hallgatóknak. Egy nagyterjedelmű, de szép latinsággal megírt krónika alapján összegyűjteni nemzeti életünk jellemző vonásait, az adatokat megbírálni s összevetni a többi kútfők bizonyságaival, megállapítani az író hitelességét : pontosan körülárkolt, fiatal vállak erejét meg nem haladó föladat, mely azért lehetővé teszi, hogy a pályázó történelmi forrás-ismereteit és módszertani jártasságát igazolja. A lelkiismeretes gonddal készített munka nagyobb tárgyat ölel föl, mint czíme sejteti. Bevezetésül adja az ismeretes források alapján Bonfini életrajzát és bemutatja munkáit, azután művelődésünk képét, de nemcsak a XV-ik században, hanerii ha Bonfini valamely régebbi korról is nyújt jellemző vonást, visszamegy Szent István koráig is, különösen — a mit épen Bonfini pártállása magyaráz — az Anjouk koráig. Ezek a részek, bár nincsenek nagy számmal, mégis megrontják a kép egységét ; nincsenek olyan számmal, hogy a királyság egész első fél évezredének műveltségét ismertetnék, és mert esetlegesek, szakadozottak, csak zavarólag hatnak a XV-ik század kultúrájának részletes rajzára. Legtöbb vonásból alakúi természetesen Mátyás korának képe. Itt a szerző igen jó hasznát látta CsánTci Dezső jeles monographiájának,1

) mely rokon tárgyat dolgozva föl, nagyrészt ugyanabból a forrásból merít, a melyet a pályakérdés Császár elé tűzött. Ez a szép munka, a legvonzóbb művelődéstörténeti olvasmány, nemcsak beosztásával és anyagával segítette a szerzőt. hanem a források tekintetében is nyújthatott neki útbaigazítást.2

) Maga a munka megfelel azoknak a kívánalmaknak, melyeket a pályakérdés megszabott. Megbízható alapossággal aknázza ki Bonfinit s a nagy munkában szétszórt adatokat tetszetősen csoportosítja. Hat fejezetben (A föld és népe, Ipar, iparművészet és kereskedelem, Tudomány és művészet, A mindennapi élet, Vallás és erkölcs, Pénz- és hadügy) majd mindent elmond, a mit Bonfiniben talált; néha ismétlésekbe ') Mátyás udvara. Kiadja a M. Tört. Társulat. Budapest, 1884. ') Császár, mint lelkiismeretes író, mindig híven utal Csánki munkájára.