Századok – 1903

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38

48 MÁRKI SÁNDOR. éjszaka, hő vágygyal siettek a Jordán vizéhez s a folyó partján álldogálva, napkeltekor az igazság napjára, Krisztusra gondoltak; arra a csodálatos eseményre, a honfoglaló zsidók hogyan keltek át száraz lábbal a .Jordánon, mint a hogy utóbb Illés és Elizeus keltek át rajta; és arról elmélkedtek, miként vette föl habjaiban az Ur a keresztséget, hogy lemossa az egész világ bűneit. Utjokat innen északnyugat felé folytatták. Megtekintették Achor völgyét, hol Józsue megátkozta, a nép pedig megkövezte a tolvaj fösvény A chant; látták Bethel t, hol a meztelen és szegény Jákób, a puszta homokon aludva, a mennybe vezető lajtorjáról álmodott; megtekintették Józsiiénak, Nave (Nun) fiának és Eleazárnak, Áron pap fiának az Ephraim hegyén levő sírját ; amaz Tammathsaréban a Gaas-hegy északi részén, emez Galiaaban pihent; eleget csodálkoztak rajta, hogy földosztó létére Józsue ilyen hegyes és rideg helyet választott. Mit mondhatott volna Jeromos az odább északon fekvő Silóról, hol a lerombolt oltárt látta s a hol Benjamin törzse példát adott Romulusnak a szabin nők elrablására. Átmentek Sichembe, melyet némelyek tévesen olvasnak Sicharnak. Ez a Garizim-hegy tövében Jákób kútja körűi épült város. Szomjazva, éhezve ennél a kútnál ült az Ur, kinek szomját az a samáriai nő elégítette ki. a ki őt igaz Messiásnak, igaz Megváltónak ismerte el. Innen is tovább menve, megnézték a tizenkét patriarcha sírját és S'éaste vagyis Samaria városát, a melyet Heródes, Augustus tiszteletére Augustának nevezett el. Ott vannak eltemetve Elizeus és Abdiás próféták, valamint az asszonyok minden szülöttei közt a, legnagyobb, Keresztelő szent János. Sok mindenféle csodálatos dolog rémítette őket ottan ; mert a rossz lelkeket kínjaik közt ordítani hallották s a szentek sírjai előtt az emberek farkasok módjára üvöltöttek, mint kutyák vonítottak, mint, oroszlánok ordítottak, mint kígyók sziszegtek, mint ökrök bőgtek. Némelyek fejeiket ügy hátrahajtották, hogy hátukkal végre a földet érintették; az asszonyok lábuknál fogva felakasztották magukat, úgy hogy ruháik arczukra borultak. Megszánták valamennyit, egyenként megsiratták őket és Krisztus kegyelmét kérték reájok. Paula asszony gyöngélkedett ugyan, de útitársaival együtt gyalog ment föl a hegyre, melynek két barlangjában az éhség és inség idején Abdiás próféta száz prófétát táplált kenyérrel és vízzel. Innen gyorsan utaztak észak felé Názáretbe, hol az Ur növelkedett; megtekintették Kánát és Kapharnaumot és az Ur hajózása miatt szent emlékű Tiberiás tavát ; a pusztát, hol Jézus kevés kenyérrel sok ezer embert kielégített s a morzsák-