Századok – 1903
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38
SZENT JEUOMOS. 49 kai azonkívül Izrael tizenkét törzsének mind a tizenkét kosara megtelt. Fölmásztak a Thá bor-kegyére, a liol az Ur átváltozott. Megtekintették továbbá a Hermon és Kis-Hermon hegyeit, valamint Galilaea igen téres mezeit, hol Sisera hadait Barach szétszórta; megnézték a közelében levő Nain várost, hol Krisztus föltámasztotta az özvegyasszony fiát. »Nincs elég napom annak elbeszélésére — mondja Szent Jeromos — a tiszteletreméltó Paula hihetetlen hittel mennyit utazott.« Bejárván Palaestinát, Egyiptomot utazták be. Ezt az útjokat Jeromos a Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő Sochonál és Sámson forrásánál kezdi, hol Sámson egy szamár állkapcsával győzött. Tikkadtságukból felüdülve folytatták vándorlásukat Morasthim felé, hol Michaeas sírja fölött most templom emelkedik. Oldalt hagyván Maresát, Idumaeát és Lachist, mindenütt a puha homokban utazók nyomait követték a széles pusztaságban. Igv érték el Sior (szószerint Zavaros) egyiptomi folyót, melyen ^úl öt, kanaáni nyelven beszélő városon haladtak karesztűl. Atkeltek Gessen (Gőzén) földjén és a taneusi mezőkön, hol (Pelusiumnál) Isten oly csodát művelt; érintették No városát, melyet azután Alexandriának neveztek. Alexandriában Szent Jeromos főkép a szentírás kitűnő magyarázójával, Didymussal társalkodott, hogy egyik-másik kétségét eloszlassa. Oseás magyarázata végett a tudós három könyvet mondott tollába. »A mit nem tudtam, megtudtam tőle, írja hálás tanítványa évek múlva is — a mit tudtam, azt az ő meghallgatása után nem vesztettem el.« Különben csak 30 napot töltöttek a világvárosban, hogy mentül alaposabban megnézzék Nitriát, hol a legtisztább nitrummal (sziksóval) mossák le naponkint az erényeiken esett szennyet. A mikor észrevették őket, Isidorus hitvalló püspök a szerzetesek (köztük papi és levitái rangúak) megszámlálhatatlan csapatával jött eléjök s örvendeztek nekik az Ur nevében, a mire azonban Paula asszony méltatlannak mondta magát. Macarius, Arsenius, Seraponias és a kereszténység más oszlopainak, Nitria világhírű szerzeteseinek szűk czelláit áhítattal keresték föl. Paula asszony azt hitte, hogy Krisztusnak valódi szentjeit látja maga előtt, s a mit nekik adott, örömmel hitte, hogy magának az Istennek adja. Csodálatos lelkesedés és asszonynál hihetetlen erő jellemezte. Megfeledkezve neméről és testének gyöngeségéről, leányával együtt annyi ezer szerzetes közt akart letelepedni. De mégis csak jobban vonzódott a szentföldhöz és valami kimondhatatlan vágy ragadta meg őket, hogy ottan, Betlehemben keressék a magányt. Pelusiumban tehát hajóra ülve, »oly gyorsasággal tértek vissza, mintha madarak lettek volna.« SZÁZADOK. 1903. I. FÜZET. 4