Századok – 1903

Értekezések - MARGALITS EDE: Karnarutič éneke és a magyar Zrínyiász 537

KARNARUTIC ÉNEKÉ ÉS A MAGYAR ZRÍNYIÁSZ. 541 ban a Bertalan-éjet szülte (1572) és a XVI-ik század második felében Magyar- és Horvátországban is erősen elterjedt. Karnarutic költeményében maga a szigetvári harcz a II, III, IV. énekben van elbeszélve, és pedig helyes beosztással a siklósi küzdelem a másodikban, a vár ostroma a harmadikban, a katasztrófa a negyedikben. • Az első énekben az invocatio után következik Zrínyi, Szolimán és a hadsereg, valamint Szolimán lovának nagyon is részletes leírása. A második énekben a törökök siklósi vereségét elbeszélvén a költő, erkölcsi fejtegetésekbe bocsátkozik azon, hogy a katonának mily ébernek kell lenni akkor, mikor a munka ideje beáll ; itt fejtegeti azt is, hogyan kell a harczban viselkedni vezérnek és katonának egyaránt, és erre példákat hoz fel a régi rómaiak történetéből. A költői alkotásban Marulic példája lebeghetett előtte, kit más horvát költők is sokban utánoztak. Hogy a horvát népdalok is hatással voltak reá, kiderül annak a felemlítéséből, hogy a Siklósnál győztes katonák a győzelem után arról énekeltek, s a népdalok hatására vall az is, hogy Zrínyit zöld fenyőhöz hasonlítja. Költeményében török részről a szultán mellett csak Szokolovics, magyar és horvát részről Zrínyin kívül csak Alapi Gáspár egyénisége domborodik ki erősebben. Karnarutic költeménye lényegében — azt mondhatjuk — csak nemesebb fajta rímes krónika, minden nagyobbszabású compositió és mélyebb jellemzés nélkül ; de a mű mindamellett értékes, egyszerűségénél és őszinteségénél fogva, épen úgy, mint a legrégibb nyomtatott elbeszélés, a Budinié. Karnarutic épen úgy mint Budini, valamely szemtanú elbeszélésére, vagy pedig azokra a hírekre támaszkodhatott, melyek a szigeti veszedelemről általában, de különösen a délszlávok közt el voltak terjedve. A szigeti veszedelmet (Obsidio Szigetiana) magyarúl megénekelte Zrínyi Miklós, a költő. Eposa Adriai tengernek Syrenája czímmel 1651-ben Bécsben jelent meg : bővített horvát fordításban (Velencze, 1660) kiadta öcscse, Zírnyi Péter, ezen czím alatt: Adrianszkoga mora Syrena. Zrínyi Miklós tárgya felfogásában és költeménye szerkezetében mintaképűi tekintette és sokban követte Tassót, a ki viszont sokat tanult Vergilius Aeneiséből ; innen a Zrinyiász némely rokonvonásai mind a kettővel. A Zrínyiász magyar eredetijéről és horvát fordításáról A horvát Zrínyiász a magyarhoz képest (Hrvatska Zrinijada prama magjarskoj) czímen Ivekovié Ferencz terjedelmes tanulmányt írt,1

) melyben azt vizsgálja, hogyan járt el a fordító a horvát fordításban és mivel bővítette az eredeti epopeiát, miképen cserélte fel a mű magyar tendentiáját a horváttal. Zrínyi Péter erősebb katho») Knjizevnik, 1866. III. köt. SZÁZADOK. 1903. VI. FÜZET. 37