Századok – 1903

Értekezések - MARGALITS EDE: Karnarutič éneke és a magyar Zrínyiász 537

540 MARCTALITS EDE. intéz hozzájok, melyben elmondja, hogy Isten büntetésből küldte reájuk a veszedelmet az ő és az ország bűnei miatt ; elősorolja bűneiket, a római egyháztól való elpártolást, a miért Isten Francziaországot is megverte ; nincs más előttük, mint hősileg meghalni. Előszólítja komornyikját, Ferenczet, hogy adja rá díszruháját, apja kardját, tegyen pénzt zsebébe annak számára, a ki el fogja temetni, tegye oda a vár kulcsait is. Erre kirohannak a várból. Zrínyi fölülmúlja vitézségével a római Coclest ; nem kard teríti le, hanem távolból kilőtt golyó. Szokolovics elküldi Zrínyi fejét Miksa császárnak, ki megsiratja és Csáktornyára viteti, hol a pálosok szent Ilona templomában eltemetik. Ez Karnarutic eposának tartalma, melynek ismerete fontos, hogy megítélhessük, mennyiben hasonlít hozzá a magyar Zrínyiász. Karnarutic verssorai tizenkét szótagosak páros rímmel; költeményének szerkezete és conceptiója nagyon egyszerű. Nem tudjuk, micsoda forrásokra támaszkodott a tárgy tekintetében, mit tizennyolcz évvel Szigetvár eleste után (1566—1584) énekelt meg. A szigetvári harcznak legrégibb nyomtatott leírása a laibachi Budinié, ki azt egy horvát vitéz elbeszélése után horvátból fordította latinra és 1600-ban adta ki. Ezt a forrást tehát Karnarutic nem használhatta, mert horvátúl írt eposa 1584-ben jelent meg. Karnarutic az elbeszélésben a történeti egymásutánt követi ; feltűnő, hogy Aliportukot nem említi. Az események előadásában és a személyek leírásában rövid. Érdekes, hogy Zrínyit mind Karnarutic, mind Budini kétszer beszélteti. Karnaruticnál búcsúbeszédében mondja Zrínyi, hogy a törökök támadása büntetés az ő bűneikért és az egész ország bűneiért, s elősorolja a bűnöket : elhagyták az utat, melyet Krisztus mutatott, az éhezőnek nem adnak ételt, a szomjazónak italt, a betegeket nem ápolják, a börtönben sinlődőket, az özvegyeket nem segítik meg, a szegényeket fosztogatják, Istent nem szeretik, a templomot kerülik, a szenteket nem tisztelik. nem gyónnak, az ünnepekkel nem törődnek, Isten szolgáit kiűzik a templomból ; az ország pogány kézre fog kerülni, ha meg nem térnek, ha a római egyháznak meg nem hódolnak ; ime a francziák sem tánczolnak már, hanem dögvész, éhség, háború pusztítja őket, mert elpártoltak istentől és a hittől szakadtakhoz csatlakoztak. Budininéi1) Zrínyi szintén így szól : » A jóságos Istentől reánk mért büntetést megadással és türelmesen kell viselnünk ; mert ezzel büntet nem csupán a mi bűneinkért, hanem országunk bűneiért is.« Karnarutic a költő, tovább ment Budininéi a történetírónál, mert világosan czéloz a protestantismusra, mely akkor Európa északkeleti részét elidegenítette Rómától, Francziaország*) Schwandtner : Scriptores rerum Hung. Tyrnaviae, 1765. III. 128.