Századok – 1903

Értekezések - REISZIG EDE: Róbert Károly és a János lovag-rend 515

520 IF J. REISZIG EDE. A pápa felhívására a lovag-rend egész buzgalommal támogatta az esztergomi érseket a kunok megtérítésében; 1285-ben a beözönlő s egész Pestig száguldozó tatár had ellen is ugyancsak a János-lovagok kardját kellett segítségül vennie a királynak, mert a pártoskodó főurakra nem számíthatott.1) Mialatt a rend az egyház és a haza iránt ekként teljesítette kötelességét, azalatt anyagi érdekeit komoly veszedelem fenyegette. A pénz nélkül szűkölködő házfőnökök egymásután zálogosították vagy adták el a rend birtokait; 1285-ben a rend jövedelmei már annyira leapadtak, hogy nem volt képes Acreba a kötelességszerűen kiszolgáltatandó összeget elküldeni, s ezért Keszői Simon comestől nagyobb összeget vettek fel,2) kinek a rend érdekében tett többrendbeli szolgálataiért bizonyos budai birtokukat engedték át. IV. Honorius pápa e bajokon segítendő, 1286 nov. 3-án a pécsi püspököt bízta meg mindazon javak visszaszerzésével, melyeket a rend praeceptorai és más főnökei törvényellenesen elidegenítettek,3

) de az egyes házfőnökök is csakhamar hozzáláttak a rendházak anyagi ügyeinek rendezéséhez. Az esztergomi Szent István rendház főnöke, Domonkos mester, ki e tisztét már 1282 óta viselte, s ebbeli minőségében sokat tett a rend birtokviszonyainak rendezése körűi, 1281-ben perbe keveredett az esztergomi káptalannal, egy a lovagrend birtokában levő dunai halásztanyának Cyprián olvasókanonok által történt elfoglalása miatt. A per kedvezőtlenül végződött a lovag-rendre nézve,4) minthogy a bírák a peres halásztanyát a káptalannak Ítélték oda, sőt Andronik veszprémi prépostnak, a ki az alperes esztergomi káptalan részén a vezérszerepet vitte, e perbeni szereplése csakhamar elhintette a bizalmatlanság magvát a veszprémi püspök és a lovagok közt, a mi rövid idő alatt sajnálatos viszályoknak vált forrásává. II. Kun László halálával az Árpád-ház utolsó fértisarja, III. Endre, 1290 jul. 28-án Székesfehérvárt fejére tette a szent koronát, de három trónkövetelő lépett fel ellene, kiknek egyike. Martel Károly, Dálmácziában mindegyre nagyobb tért foglalt. A mint a brebiri grófok kitűzték a lázadás zászlaját, ') Katona : Hist. űrit. VI. 906. — Thuróczi : Chron. II. cap. 79. — Iheiner id. m. I. 355. ") Fejér id. m. V. 2. 327. 3) Magyar Sión I. 455. 4) A pert részletesen ismerteti Knauz : Magyar Sión, III. 652.