Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 511 lierczeg meneküléséről szól, addig a XXX-ik fejezet lényegesen különböző eseményeit egy czím alá vegye? Rogeriust munkája maga sehol sem vádolja ilyen következetlenséggel. A XXXIV-ik fejezetnél is elvárná az ember, hogy a czím fölemlítse — ha már külön fejezetet nem szentelt is neki — az író élményeinek kezdetét, szenvedését a bujdosásban. A XL-ik fejezet czíme sem felel meg a tartalomnak : Quomodo post m Tartari destructa paene omni Hungária ad propria redierint? Erről a tárgyról alig szól tíz- tizenöt sor, legnagyobbrészt az író meneküléséről és viszontagságairól van benne szó. Rogeriusról ilyen következetlenséget nem tehetünk föl. - 3. Maga a fejezetek fölosztása sok helyen erőltetett, keresett és logikátlan. Ilyen keresett, erőltetett szétválasztások a XVII—XIX. fejezetek. Mire való az ilyen interlocutiók szétválasztása ? Különösen logikátlan a XVIII. és XIX. fejezetek szétválasztása. »Notate itaque nomina dominorum Tartarorum«. . . stb. (XVIII. f.) és maguk a nevek külön fejezetbe kerültek ! Ilyen teljesen hibás fejezetre való bontás a XXXIX. és XL. fejezet eleje. A XXXIX-ik Esztergom elpusztításáról szól, de nem végzi lie, félbe szakad, és a pusztítás, ölés, gyilkolás további leírása teljesen érthetetlen módon a XL-ik fejezetbe kerül azon czím alá : Hogyan tértek haza a tatárok ! Ilyen hibák, ilyen tévedések megtörténhetnek az átdolgozóval, magyarázóval, a ki talán a sok fa miatt nem látta meg az erdőt, de nem történhettek meg az íróval magával, különösen ha az olyan világos fejű, kiművelt eszű, mint Rogerius. Azonkívül Rogerius a németeket a szövegben következetesen mindenütt Teutonici néven nevezi, a XXXIII-ik fejezet czímében pedig Teutmes nevezettel említtetnek. Világos jele annak, hogy nem egy és ugyanazon író mondatai. Ezek a főokok, melyeknek alapján azt állítom, hogy a fejezetekre való osztás, ezeknek czímekkel való ellátása nem Rogerius munkája, hanem a későbbi interpolátoré. Talán ugyanaz a kéz, mely beleírta a rhodusi lovagokat, a Frangepánokat, a föntebb megtámadott mondatokat stb. — végezte a fejezetekre való beosztást is. És ha ez nem sikerült is a legjobban, annyi bizonyos, hogy a mű olvasását mégis lényegesen megkönnyebbíti. Épen ezért talán jól sejtjük, hogy Rogerius első kiadója volt az interpolator. Neki állott legjobban érdekében, hogy a szöveg érthető legyen. Interpolatió továbbá az Elöljáró beszéd czíme is : Epistola Magistri Rogerii in Miserabile carmen super destructione regni Hungáriáé per Tartaros facta editum, ad Dominum Johannem Pestlieniensis ecclesiae episcopum feliciter incipit. Rogerius olyan emberhez intézte munkáját, ki hozzá 35*