Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - II. bef. közl. 493

510 TUÏtCHÂNYI TIHAMÉR. nerim . . . stb. Nem nevezhette az író művét carmen-nek. inert ennek az ő szájában, ki határozottan csak élményeit akarja megírni pártfogójához czímzett és intézett levelében, épen semmi értelme sem lenne. Annak, hogy Rogerius művét carmen-nek tekintette volna, egész munkájában, elvitázhatatlanúl saját szavaiban, semmi nyoma sincsen. Már pedig vagy valamennyi fejezet-czímről azt kell mondanunk, hogy kétségkívül a szerző munkája, vagy egyről sem. Ha egy fejezet-czím nem Rogeriustól va ti, már nem mondhatjuk a többiről sem, hogy tőle való, mert más, idegen kéz munkáját látjuk a beosztásban, a czímzésben. De hogy ez a fejezet-czím semmiesetre sem Rogerius munkája, világos abból is, hogy teljesen hibás. Rogerius semmiesetre sem felejthette el, hogy ő régen a tatárok között volt. A XXXY-ik fejezetből tudjuk, hogy már kora tavaszszal a tatárok keze közé került. Ez határozottan benne van a XXXY-ik fejezetben. A XXXVI-ik fejezetben történt dolgok pedig késő őszszel, legalább is szüret után történtek, mikor is Rogerius már több mint fél esztendeje volt a tatárok között. Hogy mondhatná mármost a XXXVI-ik fejezet czímében, hogy leírja mikép került a tatárok kezébe? Ismétleni, semmiesetre sem felejthette el, hogy már régen a tatárok között volt és hogy kevéssel előbb (XXXV-ik fej.) ezt már meg is említette. Ily lapsus calami megtörténhetett a későbbi interpolátorral, de semmiesetre sem a világos fejű Rogeriusszal. — 2. A hogy a XXXVI-ik fejezet czíme nem felel meg a tartalomnak, úgy nem felel meg még sok más czím sem. A XXV-ik fejezetben valóságos hysteron proteron van : Quid fecerint Comani, audita morte regis ipsorum, et qualiter rex Béla contra Tartaros processerit. Már pedig a fejezet először Béla király kiindulásáról szól s csak azután beszél a kunokról, a hogy azt a logikus összefüggés az előbbiekkel követeli. Csodálatos volna, hogy az író, a ki a fejezetben magában megtartja a logikus sorrendet, fölforgassa a czímben. De már az ellentét a czím és tartalom között mutatja, hogy azt nem írhatta az író, a ki teljesen tisztában volt a maga mondókájával. Nem felel meg a XXX-ik fejezet czíme sem tartalmának : De episcopis et aliis clericis in dicto hello interfectis. A fejezet tartalmának csak igen csekély része szól az elesett egyháziakról, több mint két harmada a tartalomnak egészen más. Olyan következetlen csak nem volt Rogerius, hogy míg semmit mondó interlocutióknak is (XVII—XIX. fej.) és aránylag olyan csekélységnek is, mint a pécsi püspök menekülése, külön fejezetet szentelt (XXIX. f.), pedig ez utóbbi igen szépen ugyanabban a fejezetben maradhatott volna, hol a király és Kálmán