Századok – 1903

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Szent Jeromos 38

SZENT JEUOMOS. 51 magyarázónál, ki az exegetikában neki is mestere lett, kit azonban 376-ban már nyíltan eretneknek tartottak. Eljárt gazdájának, Evagriusnak új birtokára, az Antiochiától mintegy 30 mérföldre eső Maroniába is, liol gyakran beszélgetett az öreg Malchus szerzetessel s élete történetét utóbb (de 392 előtt) le is írta. A 374 év végén vagy 375 elején (épen a népvándorlás kezdetéül elfogadott esztendőben) elvonult a coele-syriai Calcis pusztaságába, hogy zavartalanúl remetéskedjék s bűnbánatot tartson, mint maga mondta, skorpiók és vadállatok földjén könnyezvén, sóhajtozván napról-napra. Nélkülözést szenvedett mindenben, csak könyvekkel volt bőven ellátva itt is, sőt könyvmásolókat is tartott maga mellett. A classikusok kitűnő ismerője ebben a remeteségben kezdte tanulni a zsidó betűket és nyelvet; némelyek szerint görögül is itt tanult meg, holott kétségkívül már azelőtt is beszélt e nyelven, mely nélkül keleten nem boldogulhatott volna; de mindenesetre tökéletesítette magát benne. A 375 évi nagyböjt idején azonban az elkínzott ember egy lázas álma következtében megfogadta, hogy ezentúl nem foglalkozik kedves Cicerójával és a többi classikussal, hanem végképen és teljesen a szentírás tanulmányozására adja magát. Lemondása mintaképéül szent Pál thebaisi remetét választotta, kiről rövid könyvet is írt. Az Aquilejába hazatérő Heliodorus-szal számos levelet küldött ismerőseihez, barátaihoz, kiket ekként értesített élete sorának változásáról ; magát Heliodorust pedig valóságos parainesissel látta el, melyben a remete-élet boldog függetlenségét dicsőíti. Ezt a munkáját az aquilejaiak, sőt a rómaiak is lelkesedéssel másolgatták. Abban az időben a katholikusok és arianusok közti villongások miatt az antiochiaiaknak egyszerre négy püspökük is volt, kik közül Meletius, Vitalis és Paulinus mindent elkövettek, hogy Jeromost a maguk részére nyerjék. Ezek a pártvillongások s az ezekkel járó hitviták 377-től fogva mintegy két esztendeig őt sem hagyták nyugodni. 379-ben végre is odahagyta remeteségét s visszatért Evagrius vendégszerető házához Antiochiába, hogy a kedélyeket megnyugtatni segítsen. Midőn itt egy Elladius nevű ember a nyilt piaczon Lucifer cagliarii (sardiniai) püspök szellemében kelt ki a katholikusok ellen, kik a megtérő arianusokkal szemben kíméletet tanúsítottak, Jeromos a luciferianusokról és az orthodoxusokról írt dialógusával kelt a katholikusok álláspontjának védelmére. Ennek s egyéb sok érdemének elismeréseül őt az egyik püspök,