Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

426 TURCHÁNYI TIHAMÉR. tározását. S bizonyára a khánokkal való ismeretségének köszönheti, hogy megengedték neki, hogy a táborba szálljon a khánokkal, természetesen csak mint poggyászőrző szolga. ') Van még az íróban meglehetős nagy ravaszság is. Kétszer szökik meg a szigetről, melynek szokása, törvénye az volt, hogy a ki egyszer oda bement, annak onnan többé távoznia nem volt szabad. S ez bizonyára nemcsak írott malaszt volt. hanem gondoskodtak arról, hogy a sziget kijáratát őrizzék és senkit azon ki ne ereszszenek. Eogerius mindamellett kétszer is kiszökik. Első ízben azzal szedi rá az őröket, hogy meg akarja vizsgálni a szolgáival a szigeten kívül maradt lovait, meg akarja nézni, vájjon megvan-e minden rendben? Az őrök hisznek neki, átengedik. Rogeriusnak pedig első dolga volt, hogy alkalmas vezetőt találjon, azután bevárva az éjjelt, a vezetővel, egy szolgával lóra iil s elvágtat Csanád felé. De bármily ravaszúl eszelte is ki Rogerius menekülését, egyet kifelejtett számításából. 0 maga menekül, de csak egy szolgával. Többi szolgáit minden pénzével és értékes holmijával a szigeten hagyja. Annyira fölizgatta szökési terve, hogy nem jutott eszébe pénze, ruhája és más szükséges holmija? Vagy talán arra számított, hogy ha majd biztonságban lesz Csanádon, érte küld valakit s maga után szállíttatja mindenét? Akárhogy volt is a dolog, keserves meglepetés várt a visszatérő Rogeriusra. Híg ő távol járt a szigettől, szolgái is fölszedték sátorfájukat, s urok példája után indulva megszöktek a szigetről s elvitték magukkal urok minden holmiját. De nem voltak oly szerencsések mint ő. A tatárok kezébe kerültek, kik legyilkolták őket. Második szökésében még nagyobb ravaszságot mutat. Hogy sikerüljön szökése, kicsődíti az egész népet a szigetről valami népgyűlés félére. Beszél ő is a védelemről, pedig esze már régen azon jár, miképen hagyhatná faképnél a szigetet. Ugy látszik, nem kellett soká gondolkoznia, csakhamar készen volt egész tervével. A gyűlés végén kézen fogja a gondnok két fiát s azt mondja atyjuknak, hogy elmegy velők egy kicsit sétálni. Elsétál az erdő felé, mindig meszebb, messzebb, míg végre alkalmas búvóhelyre talál. Terve sikerült, megszökött a szigetről, jó búvóhelyre talált s e mellett a két gyermek eszköz lett kezében, melylyel atyjuktól élelmi szereket csikarhatott ki. Ravaszságát, melyet a tatárfogságból való menekülésekor tanúsított, könnyen érthető okokból bővebben nem elemez') XXXV. fej.