Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

TURCHÁNTI T. ROGERIUS MESTER SIRALMAS ÉNEKE A TATÁRJÁRÁSRÓL. 423 semmi okunk sincs — csakis az lehet, hogy Rogerius Ugronban elveinek, nézeteinek képviselőjét, azt az embert látta, a ki legjobban megfelelt az ő tetszésének. Már pedig Ugrón nem volt királypárti, sőt ellenkezőleg valószínűleg egyike volt az ellenzék vezéreinek. Ha tehát ez áll, úgy Rogeriust nem mondhatjuk királypártinak, hanem ellenzékinek. De hogy világosabban meghatározzuk Rogerius álláspontját, különbséget kell tennünk az ellenzék egyes csoportjai között. Az ellenzék két részre oszlott. Arra, a mit Rogerius fő- és középrendnek nevez, és a köznemességre; azaz azokra, kik vagy állásukat vagy vagyonukat tekintve kiváltak a többi közül, és a közönséges birtokos nemesekre. Már a vádpontok is utalnak erre a különbségre. Az első vádpont : a kunok garázdálkodása és a kunok kivételes jogállása, még általános. A második és harmadik pont : Endre volt híveinek megbüntetése, a bárók székeinek elégetése és az örökadományok visszavonása, mi által az urak hatalma megcsorbult, már inkább csak a főurak érdekében szól ; míg a negyedik és ötödik : a kanczellária s a magyarok kizárása az udvarból, mégis inkább a köznemességet érintette. A köznemességet tehát — de még a földnépét is — különösen a kunok garázdálkodása s az irányukban tanúsított nagy részrehajlás idegenítette el a királytól. Ez sorakoztatta őket, és pedig joggal, az ellenzék zászlaja alá. Joggal panaszkodhattak a magyarok a kunok miatt, joggal vádolhatták a királyt részrehajlással a kunokkal szemben, s én azt hiszem, nem nagyon tévedek, ha azt tartom, hogy Rogerius is az ellenzék ezen pártján állott. Rogeriusnak mint papi embernek nem is tetszhettek a kunok, kiknek nagy része, bizony még ha meg is keresztelték, megmaradt pogánynak. Nem tetszhettek neki, a műveltebb olasz nép fiának, e durva, erkölcstelen, vagy mint maga is nevezi őket : erdei, azaz vad emberek. Annál kevésbbé tetszhetett neki az a részrehajlás, mit a király tanúsított irányukban. Ez mintha kiviláglanék a feleletekből is ott, a hol a főurak vádjait czáfolja ; igen jó érveket használ és meg is felel a vádak minden pontjára. Mikor azonban a köznemesség vádjait czáfolja, érvei nagyon gyönge lábon állanak, sőt a fővádra, a magyarok mellőztetésére a kunokkal szemben, nem is felel. Mintha ezek a feleletek nézete ellen volnának, de valamiképen mégis megadja őket, mert óvatossága tiltja, hogy nyíltan pártot ne foglaljon el. Ugyancsak óvatosságát bizonyítja még az a hely is, hol arról beszél, hogy ki volt oka tulajdonképen Kötöny kun király