Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

424 TURCHÁNYI TIHAMÉR. megöletésének. A sorok közül bátran kiolvashatjuk, hogy Rogerius maga is Frigyes herczeget okolja azzal, mert hiszen míg azokat, kik Kötöny megöletéseért IV. Bélát okolták, megczáfolja, Frigyes herczeg vádolóit egy szóval sem utasítja vissza; nyíltan azonban még sem mondja ki ítéletét. Rábízza az Istenre, Ítéljen, ő, ki mindenkinek szívébe lát.1

) Óvatossága mellett megvan benne másik nemzeti tulajdonsága : az élelmesség. Mintha valami telepathiával előre megérezné a veszedelmet, mindig idejekorán elmenekül. így Várad pusztulásakor, mert a tatárok odaérkezésekor nem megy be a többiekkel a várba, hanem elszökik az erdőbe.2

) Élelmes óvatossága már megérteti vele, hogy csak addig van biztosítva élete, míg a védők képesek azt védeni. Biztonsága a várban a várfalak erősségétől és a védők ügyességétől függ, míg ha az erdőbe menekül, egyedül a saját ügyességétől s életfentartó ösztönétől függ, hogy biztos búvóhelyet találjon. A rengeteg erdők sűrűsége nyújtott ilyet bőven s a következmények megmutatták, hogy Rogeriusnak okoskodása helyes volt. A várat elfoglalták a tatárok s védőit az odasereglett néppel együtt fölkonczolták ; azok pedig, kik az erdőségben bujdokoltak, legalább egyelőre megmenekültek a veszélytől. Mikor a körösszigeti menhelyen meghallja a tatárok közeledését, rosszat sejtve, titokban megszökik Csanád városába. De szerencséjére későn jön oda. Előtte való napon földúlták a várost Büdzsik (Bochetor) tatárjai. Azért mondhatom, szerencséjére jött későn, mert ha egy nappal hamarább szökik meg a szigetről, egyenest a tatárok kezébe szalad. Visszatér hát a szigetre ezer veszély között. Ott nemsokára meghallja a közeli Tamáshida vesztét. Mikor Váradról menekült, a tamáshidai németek felszólították, hogy maradjon velők, álljon a jól megerősített város védői közé. De Rogeriusnak nem tetszett a dolog, megérezte a veszedelmet, nem maradt a nagy, erős városban, hanem elment Körösszigetre. S ime, megint helyesen okoskodott. Tamáshidát könnyű szerrel elfoglalták a tatárok és iszonyú pusztítást vittek ott véghez. Rogerius pedig ismét megmenekült a bajtól. A körösszigeti menhely jól meg volt erősítve. Ha arra termett emberek őrzik, mondhatni, bevehetetlen volt. A szigethez csak egy keskeny kis földnyelven lehetett hozzáférni a szárazról. Ezt is három erős tornyos kapu védte. A szigetet köröskörűi egy mérföldnyi hosszúságban erős gyepük vették ') XXXV. fej. 2) XXXIV. fej.