Századok – 1903

Értekezések - TURCHÁNYI TIHAMÉR: Rogerius mester Siralmas éneke a tatárjárásról. - I. közl. 412

422 TURCHÁNYI TIHAMÉR. kereső eszének fényes tanújelét adja a magyarok és a király közötti gyűlölködés okainak leírásában. A IY-ik fejezet elején maga is kimondja, liogy azért festi ezt a szomorú állapotot, mert épen ez a legmélyebb oka Magyarország pusztulásának, s jóllehet e részletet csak kitérésnek nevezi, mégis itt emelkedik, korát megelőzve, egyszerű krónikásból pragmatikus történetíróvá. Munkájának különösen becses részei e fejezetek, s egyúttal megmutatják, mennyire járatos volt Rogerius Magyarország akkori politikai viszonyaiban is. Tudományos képzettségét mutatja végre magister czíme is, a mi nála nem lehet még üres jelző. Ebben a korban a magister czím még akadémiai gradust jelentett. Már bevezető fejezeteiben megnyilatkozik az író belső világa is. Nagyon jól kiviláglik az óvatos olasz, a diplomáczia iskolájában felnőtt férfin gondolkozása. Mindjárt előljáró beszédében kijelenti, hogy ő, mikor Magyarország pusztulásáról beszél, nem akar senkit sem vádolni, sem megszégyeníteni. Nem akarja, hogy valaki magára vegye egyik-másik kijelentését, természetesen első sorban azt, a mit Magyarország pusztulásának legmélyebb okairól írt. Mert ha ő ki meri jelenteni, hogy bizony főleg azért pusztult el az ország, mert a király és a nép között egyenetlenség uralkodott, tarthat attól, hogy majd vagy a király, vagy valaki az ellenzék régi fejei közül — nagy hatalmas emberek — éreztethetnék vele haragjukat e miatt. Ezért látta jónak eleve tiltakozni olyan feltevések ellen, hogy ő munkájában bárkire is czélozgatna. Rogeriusnak, kinek — mint fentebb láttuk — már jó javadalma volt Magyarországon, mindenesetre érdekében állott, hogy senkivel se rontsa el dolgát. Ez a gondolat vezérelte a gyűlölség okainak leírásánál is. Egészen tárgyilagosan igyekszik előadni mind az ellenzék vádjait, mind a királypártiak védelmét. Saját nézetét sehol sem árulja el világosan. Hogy melyik párt mellett foglalt állást, nem igen határozhatjuk meg. íróink királypártinak mondják, és csakugyan, mintha a feleletekben a gyűlölség okaira kissé melegebben írna, buzgóbban beszélne, sőt később már egyenesen csakis a magyarok könnyelműségéről és rosszakaratáról szól. De van egy pont, a mely nézetem szerint ennek ellene mond, a hol az író, mintha önkéntelenül elárulta volna magát. Mikor a sajóparti ütközetben elesett főpapokról beszél, feltűnő melegen, rendkívül nagy dicsérettel emlékezik meg Ugrón kalocsai érsekről.1

) Ennek oka nézetem szerint — hacsak valami személyes lekötelezettséget, barátságot föl nem teszünk, a mire pedig >) XXX. fej.