Századok – 1903

Értekezések - BÁNÓ JÓZSEF: Berzeviczy Edmund emlékezete 397

BERZEVICZY EDMUND EMLÉKEZETE.*) Az év legideálisabb hónapjában, midőn a természetben minden éled és virít, a halál kérlelhetetlen kaszája egy férfiú életét oltotta ki, a ki hosszabb életre volt érdemes. Az 1902 évi május-hó 12-én nagy és őszintén gyászoló gyülekezetet láttunk a Sáros megye észak-keleti részén fekvő Berzevicze mezővárosnak egyik ősrégi kúriáján. A ravatalon Berzeviczy Edmund feküdt. Megható volt azon testet és lelket ölő bánat, mely az özvegy egész valóján látszott ; megható azon igaz részvét és fájdalom, mely mindenkinek arczán ki volt fejezve. És midőn a koporsót körülálltuk és széjjelnéztem a gyülekezeten, s nem tudtam onnan megválni, hogy néhány búcsúszót ne mondjak az elhunyt felett, eszembe jutott : inkább hittem, hogy az én korán elhunyt barátom fog engem búcsúztatni, mint én őt ! De hát ki tudná megmagyarázni a végzet utait? »Pulvis et umbra sumus ! Quis seit an adjiciant hodiernae crastina summae Tempora Dl superi« . . . mint Horatius mondja. Mert Berzeviczy Edmund 1836-ban junius-havában született s így csak 65 éves volt. Tudom, sokan ismerték a magas termetű daliás férfit, Almássy Pált. Az én tisztelt barátomnak is ily megnyerő külseje volt, mert hiszen Almássy Pálnak unokatestvére vala ; s a ki látta erőteljes, sugár alkotását s neliány évvel ezelőtt még egészségtől duzzadó, de lelkes és férfias szép vonásait : hosszú életet jósolt neki. *) Felolvastatott a 31. Történelmi Társulat 1903 évi ápr. 2-án tartott r. vál. ülésén. SZÁZADOK. 1903. Y. FÜZET. 28