Századok – 1903

Történeti irodalom - Sindelár József: Adatok a marturina történeti fejlődéséhez. Ism. –y–r. 369

TÖRTÉNETI IRODALOM. 369 pelnek a czímlapokon mint nyomdahelyek, hogy ezzel a könyv­revisorokat félrevezesse a nyomdász : Manlius János. A szerzőt ez állításra az késztette, a mit Weiler Die falschen und fingirten Drue,körte cz. repertóriumában (I. köt. 11. 1.) ír. hogy »Schützing in Hungern« csak czímleges nyomda­hely. Weller munkáját ismerve, mondhatjuk, hogy abban több téves adat van, a mit azóta a bibliographia megdöntött, és bizony gyönge alapra épít szprzőnk, mikor ilyen minden indo­kolás nélküli adatot igyekszik czéljaira felhasználni. .Rosszul okoskodik akkor is, mikor azt állítja, hogy Magyari vitairata : Az országokban való sok romlásoknak okairól, — nem Sárváron, hanem Keresztúron készült. Hely­telenül következtet, mikor azt hozza fel, hogy e könyvben azért van oly sok sajtóhiba, mert Magyari nem volt Keresztúron. Magyari határozottan mondja vitairata előszavában, hogy »hol lion nem lételem s hol betegségem miatt az corrigálást másra kellett bíznom.« Ha más okok is járultak volna a sok sajtóhiba becsúszásához, Magyari ezt nem hallgatta volna el. Yégűl még egyet. Manlius a Heltai Gáspár Vigasztaló könyvecskéjét Zipnik Tamás tótországi főharminczadosnak és Koronghi Benedek ellenőrnek ajánlotta. Ez bizonyítja, hogy ő a vámtisztekkel is jó barátságban élt s a revisorok körében is megvoltak összeköttetései, mert különben ma nem ismernénk e sokat költözködő nyomdászunktól annyi könyvet. A szerző azért esik oly sok tévedésbe, mert puszta felte­vésekkel áll elő. Jobban tette volna, ha inkább új anyag után kutat a dunántúli levéltárakban s ezen az úton iparkodik növelni munkájának azt az érdemét, hogy a Manliusra vonatkozó adato­kat meglehetősen összegyűjtötte s forrásaikat megjelölte. A hol másol, elég jól másol, ha nem is a modern bibliographia minden követelményének megfelelően. Ennyit szívesen feljegyzünk a szerző irodalmi működésének elismeréseűl. NAMÉNYILAJOS. Adatok a marturina történeti fejlődéséhez. Oklevelek alapján írta Sindelár József. Esztergom. 1900. Buzárovits Gusztáv kny. 8-r. 55 1. E munka csak adatokat akar szolgáltatni tárgyához s befejezésében a szerző maga elismeri, hogy még e tekin­tetben is sok a teendő, s a ki a tárgyalt kérdésre vonat­kozó anyagot összegyűjtené, az elmondhatná, hogy »a kez­det végére ért.« Szükségesnek tartja az okleveles anyagnak eredetiben való vizsgálatát, de maga csak kiadott oklevelek alapján dolgozott, és jóllehet az országos levéltárban is kuta­tott, csupán egy eddig kiadatlan oklevelet használt fel.

Next

/
Thumbnails
Contents