Századok – 1903

Történeti irodalom - Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. II. III. köt. Ism. gr. Kuun Géza 353

TÖRTÉNETI 'IRODALOM. 358 s erre következő napokon szerkesztett statutumai. (368. 1.) Érdekes az is, a mit a szerző az igazságügyről, nevezetesen a boszorkányperekről ír. A 15-ik fejezet a báró Wesselényi családról szól. Igen helyesen jegyzi meg a szerző, hogy a Wesselényiek oly kiemelkedő szerepet visznek Közép-Szolnok vármegye közéletében, hogy családjuk történetét már az első kötetben kellett adnia. (411. 1.) A nagy Wesselényi Miklósról az illető fejezetnek egy külön kikezdése, méltóan hozzá, lendületesen emlékezik meg. A 16-ik fejezetben a szerző Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék követeiről értekezve, sok érdekeset ír a régi követi utasításokról, melyek a törvényhatóságok közkívánatainak leghívebb tükre valának. Az akkori instructiók néha terjengősek, de voltaképen csak kevés petitumot karolnak fel ; kérik a levamen-1 s az aggraváltatások megszüntetését. A vallástörténetről szóló 17-ik fejezetben érdekes, a mit a szerző a tűzimádásnak fenmaradt nyomairól mond el hazánk különböző vidékein; így a többi közt azt a babonát is említi, hogy ha a lefekvéskor gondosan hamu alá takart tűz kialszik, a családot nagy veszedelem fogja érni. »Tűzvész esetén még ma is előfordtíl, hogy villára szűrt kenyeret állítanak a veszélyben levő ház tetejére, megengesztelendők a tűzistent« stb. »Zilahon, mikor a Tuhutuni-utcza felső részét egy nagy tűzvész egészen elpusztította, a veszélyben levők karóba húzott kenyeret tűztek abban az irányban, merre a tűz terjedt, a tűzvész terjedésének megakadályozása czéljából.« (493. 1.) Szilágy megyében sok a tumulus: így pl. az Éte pusztán emelkedő nagy halom, melyet b. e. Szikszai Lajos egyik honfoglaló ősünk sírhalmának tartott. (U. o.) A szilágy-nagyfalusi tumulusok alatt — mint Torma Károly írja — valószínűleg metanasta jazygok aluszszák örök álmukat. Ez is sírmező, mint az ásatások bizonyítják. (496. 1.) — Részletesen foglalkozik a szerző Közép-Szolnok és Kraszna m. egyházjogi helyzetével, jelesen az erdélyi és a nagyváradi róm. katholikus püspökségekhez való viszonyával a múltban. A reformáczió elterjedéséről a két megye területén a fejezet vége felé van említés; megelőzőleg az ev. ref. egyház további történetéről ír bőven és érdekesen a szerző. »A Szilágyságot 1527 körül Derecskei Demeter informálta Drághfy Gáspárnak, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék főispánjának hathatós védelme alatt, a kinek erdődi várában tartották 1545-ben az első magyar protestáns közzsinatot.« (533—534. 1.) Szegedi Kis István Tasnádon végez buzgó reformátori működést. (534. 1.) Az unitárius vallást