Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

326 PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. mint vejéhez a magyar királyhoz és a magyar nemzethez, mely a sok segélyadás költségét már alig győzte, folyamodni. Károly király becsületbeli dolgának tartotta általános fölkelést ren­delni el. mert így követelte ezt »nevének dísze, az ország haszna és védelme.« Egyúttal minden udvarházra és telekre egy-egy márka súlyos hadi adót (collecta) vetett ki, hogy hadait zsolddal elláthassa.1) A pápát is megkereste : Minthogy — úgymond - sok háborút kell viselnie a szomszéd ruthének­kel, kik be-betörnek országába, segítsen rajta. Ennek követ­keztében XXII. János pápa indíttatva érezte magát a részére beszedendő papi tized és a megüresedett egyházi javak jöve­delme harmadát a királynak engedni át azzal, hogy viszont ő is gyámolítsa a pápai adószedőket.2 ) Minthogy pedig az ez évben uralkodott hőség miatt hamarabb volt az aratás, a magyar sereg is korábban érkezett Ivrakóba, hogy az öreg lengyel királyt utolsó hadjáratába kisérje. Augusztus közepe táján indult meg a lengyel és ma­gyar sereg a keresztesek ellen ismét a Drewentzhez. »Árulók mindig; találkozván« — mond a lengyel koríró - könnyen czélt értek a közbenjárók, kik fegyverszünetet eszközöltek. Ulászló király azután visszatérő útját Nagy-Lengyelország felé vette, hol a hazaáruló lengyel lierczegeket (fugitivos duces Polonie regno incumbentes) megfenyítette, ötvennél több erődjöket fölgyújtván; Cosczan (Kosten) várát pedig, mely a többinél veszedelmesebben fenyegette Lengyelországot, körülvette sere­gével. A kik a várban rekedének, bízva a hely erősségében és saját vitézségükben, nemhogy megadták volna magukat, hanem még hetvenkedtek. Kázmér királyfi azonban és a magyarok rohammal bevették a várat és benne közel száz vitézt, ötven sisakost, számos előkelő sziléziait, csehet és németet megöltek. Kázmér herczeg senkinek sem kegyelmezett. Ekképen helyreál­lítván a rendet az országban, diadalmasan bevonultak Krakóba.3) A magyar segítő had nagy későn érkezett vissza hazá­jába, minthogy a hadjárat befejezését (residentia) 1333 januá­rius 15-ik napjára határozták.4 ) Nemsokára azután, a következő márczius - hó elején elhunyt Ulászló király élete 73-ik évében. Vitéz és jeles feje­delem vala, ki hosszú időre irányt szabott a lengyel nemzet törekvéseinek. PÓR ANTAL. l) Anjoukori Okmt. II. 593. — Fejér : CD. VIII. 3. 671. a) Themer: Monum. Hung. I. 553—555. 3) Contin. Annal. Polon. Script, rer. German. 79. *) Sztáray-Oklt. I. 71. — V. ö. Knauz: Kortan, 257.

Next

/
Thumbnails
Contents