Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

f PÓR A. MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS A XIV-IK SZÁZADBAN. 32.5-ták a rabló hadjáratot Lengyelország számtalan helyén teljeskét hónapon át,1

) míg végre az agg Ulászló király rémületes dermedtségéből fölocsúdva, hadat gyűjtött és megtámadta dús zsákmánynyal hazafelé törekvő ellenségeit. Plowcze mellett, szeptember 27-én, azaz szent Szaniszló, Lengyelország védőszentje ünnepén ütközött meg velők és véres bosszút vett rajtok. Eredménytelenül kutattunk adatok után, ha vájjon a magyarság részt vett-e az ez évi lengyel hadjáratban, mely a plowczei ütközettel talált méltó befejezést ; nem találtunk. Okirataink2

) említenek ugyan hadbaszállást, de Csehország ellen. Van tudomásunk arról is, hogy bajor Lajos császár. Károly magyar király, Róbert nápolyi király, Ulászló lengyel király, az osztrák herczegek és más német birodalmi fejedelmek ez évben fegyveres szövetséget kötöttek János cseh király ellen.3

) A miből azt a következtetést vonjuk, hogy megállapodás történt, mely szerint a magyar seregek szövetkezve az osztrákokkal, lekötik a cseh haderőt, nehogy a német lovagrendnek segítségére lehessen. Tény, hogy János király csakugyan elkésett fiastúl. A plowczei csata után érkezett Poznan alá, hogy e várost bevegye. Hat napig ostromolta, de mert a polgárok vitézül védték magukat, ezen vállalatával is fölsült és ráállott az egyhónapos, november 11-ig tartó fegyverszünetre, hogy időközben a magyar királylyal egyezkedjék a béke föltételei iránt. A két király találkozott is a magyar határon, de egyetértésre nem jutottak. Azonban az osztrák-magyar-cseh hadjárat is eredménytelenül végződött.4

) Hasztalan intette XXII. János pápa mind közvetetlenűl, mind közvetve nunciusa által úgy a lengyel királyt, valamint a német-rend mesterét és lovagjait, ne sértsék vele Istent, hogy tovább is háborúskodnak.5

) Alig hogy tavaszodni kezdett, máris új hadjáratra készültek és csakhamar elfoglalták egész Kujáviát, melyet a lengyelek lanyhán védelmeztek. Szegény Ulászló királynak tehát nem maradt más menekvése, *) Elég bőven leírja ez istentelenségeket Caro : Gesch. Polens, II. 154 és köv. 11. a) Anjoukori Okmt. II. 552. — Zichy-Okmt. I. 379. 380. 383. — Fejér : CD. VIII. 3. 671. s) Köhler : Kriegswesen, II. 330. — Palacky : Gesch. von Böhmen, II. 2. 182. 4) Mint ezt már megírtam a Századok 1891. évf. 359 1. — V. ö. Script, rer. Pruss. II. 6. és 483. 1. 213. jegyz. — Egyébiránt a tatárokkal is volt ez évben összetűzése Károly királynak, mint ezt a minoriták provinciálisa által jelenté a pápának, ki 1331 augusztus 1-én kelt levelében örvendezését fejezi ki »de triumpho glorioso obtento contra tartaros(Theiner : Monum. Hung. I. 544.) 5) Theiner: Monum. Polon. I. 340. 341.