Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

324 PÓR ANTAL. keresztesek graudenzi főnökét és rábírta : hozza magával a rend nagymesterét is, hogy a béke iránt egyezkedhessenek. Drugeth Vilmos személyesen ment a nagymesterért és jó kedvvel kisérte a király táborába. A fegyverszünetet legott megkötötték, hogy szent János napjáig (?) nem fogják háborgatni egymást. Egyúttal kirendeltek két békebírót : a lengyelek részéről a magyar királyt, a lovagok részéről a cseh királyt, hogy a végleges békekötést elősegítsék. Erre Ulászló király hadai, lengyelek és magyarok, visszatértek övéikhez.1

) A magyar kútfők is tudnak e hadjáratról,2

) melynek residentiája 1331 januárius l-re határoztatott.3

) Lengyel évkönyvek4

) jegyezték föl, hogy a német lovagrenddel kötött fegyverszünet 1330 october 18-tól, 1331 junius 3-ig tartott. Béketárgyalásokra is kitűzték a határnapot, melyen a lengyel és magyar királyok megjelentek ugyan, de a cseh királyt és a rend nagymesterét hiába várták; ezek meg nem jelentek. Lokietek tehát követeket küldött a nagymesterhez, hogy a fegyverszünet meghosszabbítását kérje ; hanem e kérést a nagymester durván visszautasította, el lévén határozva Nagy-Lengyelországba törni, Szilézián át a cseh királylyal egyesiilu i és Lokietek hatalmát lehetőleg megbénítani. Ezt a betörést meg is cselekedte oly hajmeresztő módon, mintha a tatároktól tanulta volna a hadviselést. A merre a keresztesek jártak, gyilkolás, rablás, gyújtogatás, pusztulás jelölte nyomukat. Még Gnieznót, az érseki várost sem kímélték, ott is öldökölték a népet, kifosztották még a papságot is, a kanonokok házait, az érseki palotát, a főtemplomot is fölgyújtották. így folytatpápa leveléből, melyben a magyar hadsereget, midőn ellenséges földön nem ritkán gyökerekkel kénytelen táplálkozni, s azt sem talál eleget, a böjt alól felmenti. (Theiner : Monum. Hung. I. 588. 1332. jnn. 16.) ') Marburgi Wigand. Script, rer. Pruss. II. 473. — Hermann de Wartberge. U. o. II. 65. — Petrus de Dusburg. U. o. I. 218. Ez hozzáteszi, hogy Vilmos ispánt, a magyarok kapitányát, a bold. Szűz álmában megfenyegette, a miért az ő földjét pusztítja : ha nem távozik, szörnyű halállal pusztul el maga is. Jelenti továbbá, hogy időközben Isten a havaselvi veszedelemmel sújtotta a magyarokat. — Jeroschini Miklós : Kronike von Pruzinlant. U. o. I. 620. — Canonici Sambiensis Epitome gestorum Prussie. U. o. I. 283. 287. — Annal. Polonor. Script, rer. Germ. 75. s) Anjoukori Okmt. II. 517. 1330. november 29. A jászai konvent az Aba-nembeli Csirke István fiainak birtokaikon az Abaujvár-megyei alispán és bírótársai előtt foganatosított osztályra vonatkozó levelet átírja és kiadja, jóllehet Csirke István fiai és unokái nincsenek jelen : »quia militaturi in subsidium regis Polonie per d. Karolum regem contra cruciferos Prutenorum provincie, cum aliis multis bellicosis fuissent destinati et transmissi.« s) Zichy-Okmt. I. 367. 383. *) Contin. Annal. Polon. Script, rer. Germ. 76.