Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - II. bef. közl. 308

316 PÓR ANTAL. nem nélkülözhette, hiszen a pápán kivűl ezek valának egyedül barátai a lengyel nemzetnek.1

) Lokietek Ulászlónak két hatalmas ellensége volt : a német lovagrend és János cseh király, ki magát mint a Przmyslavok örököse, lengyel királynak is czímezte. Hosszadalmas volna és nem is ide tartoznék elbeszélnünk a német renddel folytatott viszályok ürügyeit és részleteit. Nagyban és egészben igaza van Lelewelnek,2

) midőn ezeket mondja : Lokietek sokszor fordult a pápákhoz, hogy a német lovagok rablásaiért és fosztogatásaiért elégtételt kérjen. A pápák többízben meg is parancsolták nekik, hogy a mit elraboltak, adják vissza. De a fegyveres barátok szemtelen vakmerősége nem ismert határt. Ez erkölcstelen had nem félte az Istent, nem tisztelte az emberi jogokat, a pápát pedig csak nevette.8

) Ulászló meg lévén győződve jellemtelenségökről, és értesülvén, hogy a brandenburgi markolábbal, nemkülönben a cseh királylyal szövetkezének ellene, és hogy erejöket gyarapítsák, mindeneket fölhivának, hogy az ő zászlajok. az általok meggyalázott kereszt alá seregeijenek : ő is fegyverkezett ellenök és szövetségesek után nézett. Leghívebb szövetségese a magyar király volt. De megnyerte Gedimint, a litvánok nagyfejedelmét is az által, hogy leányát Aldonát, ki a keresztségben Anna nevet vett fül, fia Kázmér herczeg számára feleségül kérte. (1325.)4

) A. menyasszony hozománya a litvánok által rabszíjra fűzött lengyeleknek — úgy mondják : huszonnégyezernek — fölszabadulása volt. Ezenszövet-') Mint ezt Caro (Gesch. Polens, II. 103.) sem tagadhatja, ki még bámulatát is kifejezi a fölött, hogy I. Károly és Ulászló közt bensőbb viszony szövődött >als in der Begel damals die Verschwägerung der Fürsten zu schaffen pflegte, und der Einfluss dieses Verhältnisses reichte über das Leben der beiden Könige hinaus nicht blos insofern, als mit dieser Verbindung ein häufiger Verkehr der beiden Nationen mit einander angebahnt und endlich so gar zu einer zeitlichen Vereinigung der beiden Kronen auf einem Haupte der Grund gelegt wurde, sondern auch auf die ganze Entwickelung der polnischen Nation, oder richtiger des Nationalcharakters, waren diese das ganze Jahrhundert hindurch währende Beziehungen von tiefer "Wirkung . . . Unmittelbar aber erhöhte diese Verbindung und das daraus sich gestaltete Verhältniss die Bedeutung Lokietek's im Bathe der Fürsten und stärkte seine Zuversicht im Hinblick auf die für hilfsbereiten Mannschaften seines Schwiegersohnes. 8) Gesch. Polens, 71. 3) Ha valaki részletesebben akarja a német lovagrend és Lengyelország közti háborúk okát megérteni, olvassa Dlugoss : Hist. Pol. III. 17., Voigt: Gesch. Preussens, IV. 188. vagy Caro: Gesch. Polens, II. 18. ') Hogy e fontos esemény nem történhetett a magyar király megkérdezése nélkül, magától értetődik. De értesülésünk csupán annyi van erről, hogy Károly király 1325 febr. 20-án a Sáros-megyei Kurimán tartózkodott útjában, midőn ipját meglátogatta. (Ráth Károly : A m. királyok tartózkodási helyei, 39. 1.)