Századok – 1903

Történeti irodalom - Kont; Ignace: Étude sur l’influence de la littérature française en Hongrie 1772–1896. Ism. Váczy János 246

történeti irodalom. 249 sem használták az udvarban ezt a nyelvet. Az egyetem néni 1784-ben helyeztetett át Pestre, hanem három évvel előbb. Azt ismét nem szabad állítani, hogy ekkor — igen kevés kivétellel — csak latinál beszéltek az ország- és megyegyűléseken ; eddig már tisztázott dolognak tarthatjuk, hogy többször beszéltek nemzeti, mint latin nyelven. Nem kevésbbé téves állítás, hogy a XVIII. század magyarországi latin történetírói inkább érdekelték a külföldi tudósokat, mint a magyarokat. Épen azért, mert a latin nyelv ismerete nálunk körülbelül a XIX. század harminczas évtizedéig a műveltség lényeges tényezőjének tartatott : a latin művek nem is voltak annyira idegenek őseink előtt, mint első tekintetre látszik. Bizony nemcsak ismerték, de föl is használták e műveket nemcsak a szakemberek, hanem a dilettáns írók is. Ellenben Ealudiról a mostani kutatások szerint még nem oly bizonyos, mint Kont hiszi, hogy a franczia próza és verses költészet annyira hatott volna reá, s hogy élénk rhythmusű verseit a XVIII. század franczia költőinek nyomán írta volna. Még kevésbbé igaz, hogy Mikes leveleinek első kiadója, Kulcsár István, valaha Bécsben szerkesztett volna hírlapot; szerkesztette igen is Pesten a Hazai Tudósítások-ht 1806-tól kezdve, mely lap pár év múlva Hazai ás Külföldi Tudósűások-xsí változott. Mikes leveleit Kont a II. Rákóczi Ferencz törökországi életére nézve elsőrendű történeti forrásnak tudja, s ügy látszik, ebben keresi a gyűjtemény fő becsét. A nélkül, hogy a szerintünk már régen eldöntött kérdés vitatásába bocsátkoznánk, csak annyit jegyzünk meg, hogy Mikes írói érdeme nem ebben határozódik. Kont tanulmányának azonban legértékesebb része a XVIII. század második felének történeti ismertetése. Mily feltűnő hatással volt a megújhodó nemzeti szellemre a franczia irodalom, mily közvetetlenűl táplálkoztak a gárdisták a franczia eszmék forrásából, s később a franczia forradalom szellemi előharczosai, az eneyklopaedisták, milyen irányban hódítottak nálunk, s a nyelvújítás idején az irodalmi nyelv kifejtésében a németeken kívül milyen külön szerep jut a franczia prózának : e kérdésekre Kont fölötte tanulságos fölvilágosítással szolgál. Igaz, hogy e részben talált legtöbb forrást; de kissé maga is mélyebbre hatolt itt a kölcsönhatás útjainak kijelölésében. Sok helyen ugyan a kelleténél is részletezőbb, pl. Bessenyei, Péczeli stb. működésének fejtegetésében, s egy-egy téves adat itt is előfordúl, de általában véve könyvét haszonnal olvashatjuk. Csak néhány feltűnőbb hibát jegyzünk meg; pl. Bessenyei Györgyöt nem Abaúj vármegye küldte a testőrséghez, hanem Szabolcs, s később a XIX. század elején nem a pusztán élt ő SZÁZADOK. 1903. III. FÜZET. 18