Századok – 1903

Történeti irodalom - Kont; Ignace: Étude sur l’influence de la littérature française en Hongrie 1772–1896. Ism. Váczy János 246

250 történeti irodalom. elfeledve, hanem puszta-kovácsi birtokán, a hol a censurával viaskodott. Hogy a Péczeli Henrias-fordítása sok ideig éreztette volna hatását, erről igazán fölösleges szólani, mert e hatásról vajmi keveset tudunk. Azt sem tudjuk, hogy Révai segítette volna Kazinczyt a nyelvújítás küzdelmében ; a Kazinczy epistolái pedig alig mutatnak valami Boileau-féle hatást, inkább Horatius és a német költők szelleme érzik rajtuk. Kis Jánosról tévedés azt mondani, hogy ő osztozott volna Kazinczy merészségében, holott a legconservativebb volt a Kazinczy táborában, a ki épen tartózkodásával s az egész küzdelemnek kedvezőtlen bírálatával sok álmatlan éjszakát okozott a széphalmi mesternek. Önmagával is ellenkezik az író, midőn Kölcseyt érzelmes költőnek mondja s müveiről mégis azt írja, hogy hidegen hagynak; igaz, hogy hazafias énekei a legmaradandóbb értékűek, de szerelmi sóvárgása s az általános emberi élettel való elégedetlensége (Vanitatum vanitas) is forró szívből fakadnak. Az sem igaz, hogy Kölcsey, választóinak a kedvéért, a szabadság védelmében, vagy általában bármely kérdésben feltűnőbb ellenzékiséget mutatott volna, mint pl. Deák. Kazinczy Bácsmegyei leveleiről azt írja, hogy a magyar közönség nem élvezte ; ennek minden adat ellene mond, a mit e műről tudunk. Később Jósikának A csehek Magyarországon czímű művéről szólván, többi közt azt írja, hogy a csehek V. László uralkodása alatt jöttek hazánkba, a mi világos hiba. Efféle hibát számosat hozhatnánk még fel; de szívesen elismerjük, hogy a tanulmánynak sok értékes része van az említetteken kívül is. Példáúl a franczia romantikus drámának a magyarra tett hatása s a XIX. század magyar műveltségének a franczia szellemből való folytonos táplálkozása, a mit Kont különös kedvvel nyomoz, általában véve tanulságosnak mondható. Nem szeretjük, hogy némely nem egészen elfogadott nézetet szószerint átvesz forrásaiból, mint pl. hogy Kemény Zsigmond a magyar liírlapírás fejedelme (Szász Károly után), holott Kossuthot több joggal mondhatnánk annak ; Balzac hatását Jósikán sokkal kevésbbé látni, mint Kont írja; mindemellett egészben véve e fejezetek is a sikerültebbek közé tartoznak. Igaza van, hogy a franczia irodalomnak sokat köszönhet nemzeti szellemünk, s Bessenyei és társai nagy szolgálatokat tettek a magyarságnak, midőn a franczia eszmék előtt megnyitották az utat ; azonban általában véve mégis mélyebbnek tűnteti föl, kivált ifjabb íróinkra, a franczia szellem hatását, mint a milyennek világosan kimutatható. Ez azonban, úgy véljük, némileg az efféle vizsgálódások természetes fogyatékossága. VÁCZY JÁNOS.