Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

214 pór antal. részök sem volt a Záh-féle merényletben, ők és hozzátartozóik már előbb, 1317-ben, miután leverettek,1

) kimenekültek a hazából. Ezt, valamint hogy Lokietek Ulászló herczeg menedéket adott nekik, okiratokkal is meg lehet bizonyítani. így bírjuk I. Károly levelét 1326-ból. melyben ipa és napa, a lengyel királyi pár közbenjárására megbocsát az Aba-nembeli Csirke István fiainak, kik eddig mint száműzöttek Lengyelországban éltek, és visszaadatja nekik birtokaikat.2

) Elbeszélésünkkel nagyon előre siettünk ; vissza kell tehát térnünk oda, midőn a magyar főpapok és főurak nagyobb része Venczelt a pápa szándéka ellen az ország királyának megválasztotta és megkoronáztatta. De VIII. Bonifáczius egyike a legerélyesebb pápáknak, a pápaság világuralmi eszméjével eltelve, nem volt az a férfiú, ki a bevégzett tények előtt meghajoljon. O már 1301 május 13-án elkiildötte Boccasino Miklós ostiavelletrii püspököt »a latere« követeűl Magyarország, a hozzákapcsolt tartományok, nemkülönben Lengyelország részére.3) A követ valamivel elkésett, Venczel koronázása után érkezett, a mi annál nagyobb haragra és tevékenységre tüzelte a pápát, Kitűnik ez leveléből, melyet 1301 október 17-én 11. Venczel cseh királynak mennél bizalmasabban, de annál keményebben írt. »Csodálkozunk - úgymond — és megütközünk rajta, hogy megengedted fiadnak a magyar király czímét fölvennie, magát a kalocsai érsek és czinkostársai által megkoronáztatnia. Mi jogon, mi czínien ? Bizony nem kellett volna ily fontos ügyben az apostoli széket mellőznöd, melynek tekintélye nélkül Szent István az első magyar király sem akart e méltóságra fölmagasztaltatni.« Nem kevésbbé kiméletlenűl szólott a pápa levele, melyben a kalocsai érseket korholta azon » eszeveszettség«-ért, hogy a esek király fiát megkoronázta, noha e jog a >) Csák Máté, 145. 2) Sztáray Okit. I. 47. és Anjouk. Okmt. II. 90. dd. 1326. okt. 29. Ez a kelet is bizonyítja, hogy a menekülés nem az 1330-iki Záh-féle merénylet után történt. — Azon állításom támogatására, hogy a Záh Feliczián merénylete okát nem leányában, a szerencsétlen Klárában kell keresnünk (Századok. 1900. 1. 1.), alkalmilag megemlítem, hogy a lengyel egykorú évkönyvek, pedig ugyan érdekelve lettek volna, semmit sem tudnak a Kázmér és Klára esetéről. A Continuatio Annalium Polonorum (Script, rer. Germ. pag. 81.) így adja elő ez eseményt : 1330. quidam miles nomine Felicianus nacione Ungarns, feria tercia post conductum pasche (apr. 17.) irruit in regem Karolum, volens ipsum cum uxore sua nomine Elizabeth, que fuit filia Wladyslai dicti Locktek, et cum filiis trucidare, et amputans manum regine dextram, et ipsum regem graviter vulnerans ad manum, solus miserabiliter ibidem concisus oecubuit. Pro quo scelere suus filius -et filia, et tota pene sua genealógia fuit extincta. 3) Thiiner : Monum. Hung. I. 385.