Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

magyar-lengyel érintkezés a xiv-ik században. 2] I maradt tehát más menedéke, mint az erdők sűrűiben rejtőzni ; de mert itt is attól rettegett, hogy elárulják és a cseh helytartónak kiadják, kevesed magával, sok baj és veszedelem közt Magyarországba jött és hosszú kóborlás után Amadé nádorhoz, a gazdag és hatalmas főúrhoz jutott, kinek elpanaszolván nyomorúságos viszontagságait, irgalomra és szánalomra talált. Amadé a hazátlan fejedelmet tisztelte vendégében, szeretettel fogadta és vigasztalta őt, lelket öntött belé; nemcsak mindennel ellátta mint vendégét, hanem segítséget is igért neki, hogy országát ismét visszafoglalhassa.1

) Ekkor már 1303-at írtak és Venczel ügyei Magyarországon, mint tudjuk, nagyon gyarlódtak. Aba Amadé is kezdett tőle elfordulni s ezért magában véve is valószínűnek kell fogadnunk Dlugoss, illetőleg a lengyel korírók elbeszélését. Bizonyítja előadása hitelességét Dlugoss más, habár nem alkalmas helyen, hol azt állítja, hogy a Záh Eeliczián merénylete után Amadé ivadékai közül némelyek Lengyelországba menekülének, ott állandó lakóhelyet találtak, Amadé-fiaknak (Amadeyones) nevezték magokat és czímerökben lábatlan fehér sast viseltek,2) kiknek utódai, habár szegény, alig ismert sorban, Dlugoss korában is éltek.3

) Az Amadé-fiaknak semmi ') Hist. Polon. III. 10. — A lengyel évkönyvek, melyekből Dlugoss merített, így írnak : Tandem fraude nobilium Polonie agente, per regem Bohemie "W'enceslaum non solum de Tolonia et Pomerania, sed etiam de sua sorte et de terra Syradie et Lancicie, quae sibi post saornm fratrum obitum advenerant, nec uno sibi relicto, fuit turpiter et fraudulenter eiectus. Sic itaque terris orbatus, quamvis multorum amicorum auxilium postulans adiisset, vanis promissis ipsum decipientes, inanem et spe vacuum per multa temporum cnrricula toto orbe instabilem divagari permiserurit. Qui videns se a suis omnimode destitutum cum paucis sequacibus in Ungariam ad Ainadeum, quemdam virum nobilem et potentem secessit, cuius auxilio, sed magis divino, Sandomiriam et Cracoviam terras et alias omnes . . . debellans viriliter optinuit, Bohemos qui 18 annis eas tenuerant. potenter evellens et eiiciens nunquam illuc redituros. (Contin. Annal. Polon. Scriptores rerum Germanicarum, 81.) Ha egybevetjük Dlugoss előadását kútfőjével, könnyen rájövünk történetírása nyitjára : képzeletével, előadásával megélénkíti elődei följegyzéseit. Mely »liviasi« modor ellen, a mennyiben az igazsággal öntudatosan vagy öntudatlanul össze nem ütközik, kifogást tenni nem lehet, sőt a mennyiben a történetírásnak népképző, hazafias czélja van, szerencsésnek magasztalhatjuk Lengyelországot, hogy már a XV-ik században ily jeles történetíróval dicsekedhetett. 2) Ismeretes, hogy az Aba nemzetség czímere : veres paizsban fekete sas. (Csorna : A nemzetségi czímerek tanulmánya, 4. 1.) Átszakadván Lengyelországba, lett a fekete sasból fehér sas, mely a Piastok czímere. Lábatlan talán azért, hogy jelezze, miszerint eredetét nem a lengyel földből, veszi. 3) Hist. Polon. III. 134.