Századok – 1903

Értekezések - PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezés a XIV-ik században - I. közl. 201

212 pór antal. Yenczel király a neki fölajánlott magyar koronát nem fogadta el ugyan, hanem fiát, III. Venczelt, III. Endre árvájának Erzsébetnek jegyesét ajánlotta a magyaroknak. A sok ajándékokkal és Ígérettel megnyert magyar urak erre is ráállottak, minek következtében Trencséni Csák Máté. Aba Amadé. Miklós fia Demeter, Yerner budai bíró, sok más főnemes és nemes jött Csehországba az ifjú, nem egészen tizenhárom éves királyfiért, kit azután Székesfehérvárt. 1301 augusztus 26-ári Gíinesi János kalocsai érsek megkoronázott.1) Ily viszonyok közt alig hihető, hogy Lokieteket Magyarországban, kivált az észak-nyugati, Lengyelországhoz közelebb eső részeken szívesen látták volna. Nem tehette ezt Aba Amadé nádor sem, utóbb a lengyel herczegnek lelkes pártfogója, minthogy ekkor még tüntetően híve volt a cseh királyi háznak és az abból eredő királyoknak. Egészben véve helyes tehát Dlugoss előadása, melyet egyébként a lengyelországi évkönyvekből merít, midőn így szól : Megfosztatván örökölt és szerzett tartományaitól Lokietek Ulászló herczeg, Lengyelország ura, kiűzetett összes váraiból és erősségeiből nemcsak a csehek által, kik őt gyűlölték, hanem a lengyel főurak és nemesek által is, kik ellene összeesküdtek. Titkon mégis némely lengyel főurakhoz folyamodott, kikről föltette, hogy a régi hűség és ragaszkodás ki nem fogyott belőlük. Álruhában fölkereste őket udvarházaikban ; buzgón esedezett nekik, hogy el ne hagyják ; nemzetségök és a lengyel nemzet gyalázatára ne engedjék, hogy mint számkivetett csavargó, idegen országokban kóboroljon. Ezek azonban, vagy mert Venczeltől, Cseh- és Lengyelország királyától tartottak,2) vagy mert nem akarták az ország rendeletét megszegni, féltvén magokat és családjokat, üres szavakkal tartogatták csupán. Világosan beszélve, elfordultak tőle mindenek, még azok is, kiktől valaha bizton reményiette, hogy megbízhatik bennök. Nem ') Itt a történeti elbeszélés összefűzése végett főleg a Chmnicon Aulae Regiae után indultam. Bővebben leírtam ezen s a következő eseményeket Miklós ostiai püspök követsége Magyarországon czímű értekezésemben (Uj M. Sion, XVII. 321.), Csák Máté czímű művemben 43. 1. és A magyar nemzet története III. köt. 8 és köv. 11. 3) Elrettentő például szolgálhatott Lesko kujáviai herczeg esete. A kujáviai herczegek. Ziemomysl fiai és néhai Fenenna magyar királyné testvérei nem nézték egykedvűen, hogy a cseh Venczel nagybátyjokat, Lokietek Ulászlót örökéből kivetette. Ezek egyike, Lesko, ifjú hevében fegyvert ragadott, hogy Caroberto, a későbbi I. Károly magyar király ügyét segítse a cseh Venczel ellen, de szerencsétlenségére ez utóbbi fogságába került, melyből azon a pénzen szabadult ki, a mit a német lovagrendtől vett kölcsön, zálogul michelowi örökét lekötvén. E zálogügy szolgáltatott ürügyet a hosszú háborúra a lengyel királyság és a német rend közt. (Voigt: Gesch. Breussens. IV. 188.)